Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1933

10 dalmi osztály volna hordozója a nemzeti céloknak. Igaz nemzet csak ott van, ahol együtt van a közös jelen, ahol minden társadalmi osztályt átölelő testvériségben él a nemzet. A nemzet egységes organizmus. Egy organizmusban minden egyes tag összefüggésben van a másikkal. Egyiknek sorsa kihat a másiknak sorsára. Ezért annál fokozottabban szolgálhatjuk főiskolánkban és tanítóképzőintézetünkben is a nemzetnevelés céljait, minél intenzivebbé tudjuk tenni azokban az egymásért való felelősséget. Ez az egymásért való felelősségérzés pedig a testvéri közösségben él a legtisztábban. Nemzeti öntudatot, nemzeti önérzetet is annál biztosabban tudunk ápolni minden diákunkban, a legszegényebben is, a napszámos vagy az ipari munkás gyermekében is, minél inkább ápolni tudjuk ezt a testvériségben élő felelősségérzést. Nem idegenek ezek a gondolatok főiskolánktól és tanítóképzőintézetünktől. Teológiai akadémiánk már évek óta öntudatosan szolgálja azt a célt, hogy falusi lelkipásztorokat nevel, ebben pedig a falu legelhagyatottabb néprétegei iránti felelősséget is ébresztgeti. Gimnáziumunk, tanítóképzőintézetünk is ünnepélyek tartása által évek óta ápolja a falu népével való kapcsolatot. Angol-internátusunk felállításával ne engedjük elhalványulni ama nemes tradíciónkat sem, hogy főiskolánk a „szegények iskolája" legyen, mert annál biztosabban együtt lehet főiskolánk falain belül a közös jelen. Csak az ilyen közösségérzésből támadhat azután a nemzet céljait áldozatos lélekkel szolgáló közös munka is. Bizonyára tanítóképzésünkben már régóta érvényesülnek a munkáranevelés gondolatai. Tanítóképzőintézeti ifjak gyakorlati módon tanulmányozzák munkák végzése által a gazdasági ismereteket, a kertészetet és végeznek sok hasznos kézimunkát. Főiskolánkban is tények dokumentálják azt, hogy a munkára nevelés céljai benne vannak törekvéseinkben. A gimnázium angol-internátusában ifjaink munkatermekben gyakorolhatják az asztalos mesterséget, a lakatos mesterséget, fényképészetet. Teológiánkon pedig már évek óta a legöntudatosabban egyes lelkipásztori, belmissziói munkák gyakorlati végzése által is neveljük ifjainkat a munkára. További lépéseket is kell tenni e téren. Mindenekfelett újra ki kell tüzniink diák-ideálunkat. Ha eddig a tehetséges diák volt az ideál, a tehetség iránti minden respektusunk mellett is állítsuk fel a munkásdiák ideálját. De minden munkára nevelési törekvésünkben ott legyen a magasabb szempont: Közös célért, nemzetünk felvirágozásáért nevelni munkára. Alig van fontosabb dolog, amire a nevelésnél figyelemmel kell lenni, miatt az, hogy az emberi lélek folytonosan változik. Különösen az olyan átmeneti korban, mint a mostani, amikor válságba került minden: világnézet, tudomány, erkölcsiség, társadalmi felfogás, családi élet, a vallás is, nagy vál-