Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1932

37 nélkül, engedély nélkül büszkén szárnyalnak messzire, messzire a határokon túlra, mindenhova, ahol magyar véreink laknak. Ebben látom én Pataknak nagy jelentőségét. Főiskolánk a kálvinizmusnak minden időkben erős vára, a magyar kulturának minden időkben ékessége volt. Évkönyveink tanúskodnak róla, hogy áldozatrakész magyar hazafiaknak hány meg hány kiapadhatatlan raját bocsátotta ki az életbe évszázadok során ez az ősi főiskola. Tisztelt Ünneplő Közönség ! Én nagyon jól tudom, hogy a mai nehéz időkben, a mai vezetőség vállaira fokozott, hatványozott felelősségnek terhe nehezedik és én teljes mértékben átérzem ennek a felelősségnek súlyát. A magyar ifjúság a magyar jövőnek reménysége és ennek a magyar ifjúságnak vallásos, hithű, hazafias, fegyelmezett, jellemes és gyakorlati életre való felnevelése van a mi kezeinkre bizva. Én nagyon jól tudom, hogy legfőbb nemzeti célunk és reménységünk : a magyar feltámadás függ attól, hogy vájjon sikerül-e fiainkból istenfélő, hazafias, szilárd jellemű, acéloskarú, gyakorlatiasan művelt és áldozatra kész polgárokat nevelni. És itt máris elérkeztünk a programhoz, mert tisztelt ünneplő közönség, hisz méltóztatnak rá ismerni, ezek a kívánalmak jelzik egyszersmind a négyszáz esztendős ősi programot, amely programnak a főiskola vezetésében, úgymint immár 400 esztendő óta, azonképen a jövőben is érvényesülnie kell. És éppen ezért arra kérem Önöket, hogy ne várjanak én tőlem üres Ígéreteket, ne várjanak én tőlem csillogó és muló szenzációt, mert az üres Ígéreteknek, a szenzációnak szines, de értéktelen üveggyöngyei époly kevéssé lennének méltók ehhez az órához, mint ehhez az ősi telephez. Eszköznek érzem magamat csupán tisztelt Ünneplő Közönség — egyházam és fajom szolgálatában — és semmi másnak és most, hogy elhívatván én következtem nagyérdemű elődök után a gondnokok sorában, azzal vélem szolgálni legméltóbban a reám bizott ügyet, hogyha ezt az ünnepélyes alkalmat felhasználva, — mint református egyházamnak és ennek az ősi főiskolának alázatos és szerény szolgája, erről a helyről hirdetem és fogom hirdetni mindig, amig a jó Isten nekem erőt ad, az ősökről, apáról fiúra szállott, immár négyszáz esztendős, de azért mégis mindig új, mégis mindig korszerű és mégis mindig időszerű ősi programot, a Perényi Péter, a Lorántffy Zsuzsánna. a Rákóczy György, a Bethlen Gábor, a Vay József programját. Mert, amint méltóztatnak látni, ez az ősi magyar kálvinista program nem uj kitalálás, nem divatos újdonság, nem muló érdekesség, nem szenzáció, mert amilyen régi, éppen olyan "új és időszerű és kérem is Önöket, hogy a világért se méltóztassanak félreérteni és azt gondolni, mint hogyha talán maradi-