Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1932

38 ságból egy pillanatig is megfeledkeztem volna annak parancsoló szükségességéről, hogy a haladó kor igényeivel lépést tartsunk. Mindez annyira távol áll én tőlem, hogy meggyőződésem szerint éppen akkor maradtunk hűségesek a sáfárkodásunkra bizott ősi tradíciókhoz, hogyha a modern kor szellemével lépésről lépést tartunk. Tisztelt Ünneplő Közönség! Az ősi tradícióknak programpontjaihoz való ragaszkodás és a haladó kornak követése semmiképen sem zárják ki egymást, semmiképen sem állanak egymással ellentétben, sőt kiegészítve egymást a legjobb egyetértésben férnek meg, de egyébként is tisztelt Ünneplő Közönség, nem élünk olyan időket, de szükségünk sincsen semmi rá, hogy az elődök által kijelölt, jól bevált és jól kipróbált ösvényekről letérjünk, — sőt ellenkezőleg, ha volt valaha szükség rá, úgy ma ennek a didergő nemzedéknek van legfőbb szüksége arra, hogy a régi tüzek mellett melegedve, a haladó korral lépésről lépést tartva az elődök régi fényénél gyújtogassa, lobogtassa az új szövétneket. Válságtól sínylődő mai állapotunkban, amikor a hitetlenségnek, romlottságnak, destrukciónak ördögei ott leselkednek, ott settenkednek, hogy kikezdjenek, hogy megrontsanak, hogy rombadöntsenek vallásos hitet, családot, hazát és mindent, ami nekünk szent, kettős kötelességünk, hogy mindenki, akit felelősségteljes helyre állítottak, a legkisebbek és a legnagyobbak egyaránt elszánt odaadással teljesítsék hazafias kötelességüket. Kötelességünk minden erőnkkel szolgálni azokat az erényeket, amelyek egy nemzetet naggyá tenni képesek. Tisztelt Ünneplő Közönség! Engedjék meg, hogy megemlékezzek ebben az órában a íegfontosabbról, ennek az ősi főiskolának kipróbált és nagyérdemű tanári karáról, amely tanári kar minden időkben a helyzet magaslatán tudott állani és szabadjon reménylenem, hogy megértő együttműködésünk eredményes és áldásos lesz. Szabadjon megemlékeznem ennek az ősi főiskolának theológiai tagozatáról, amelytől a mi református egyházunk és az ország apostoli lelkű kálvinista papokat, a tanítóképzőről, amelytől lelkes tanitógárdát, az ősi collégiumról, büszkeségünkről és ékességünkről,, az uj angol-internátusról, melytől a modern pedagógiai módszereknek magaslatán álló nevelést, erős jellemű, acélos izmú, művelt, fegyelmezett és a gyakorlati életre való ifjakat várunk; a főiskola vagyonának kezeléséről, amelytől az ősi barázdáknak gyakorlatias kezelését várjuk. Tisztelt Ünneplő Közönség! Levonván a multaknak tanulságait, hirdetvén ennek az ősi főiskolának immár négyszázesztendős, de azért mindig uj és mindig időszerű programját, engedjék meg, hogy befejezésül a jövő reménységére mutathassak rá.