Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1932

6 idők, az újabban reánk szakadt különféle válságok, ezer meg ezer gátlásai az életnek, de minél sötétebben tornyosulnak az akadályok, annál hevesebb az életért való kiáltás s külö­nösen az ifjúság lelkében talán sohase volt még elevenebb, frissebb az életvágy, mint ma. Milyen mohón kap az élet aranyalmája után! Mindig emésztőbb az élet szomjúsága, de üdítő itala nincsen, igazi életforrásokra nem talál. János evangéliumában ezt olvassuk : „ A beszédek, ame­lyeket én szólok, lélek és élet. . ." A lélekben vannak az élet forrásai elrejtve. Világunk azért vonaglik olyan halálos szo­rongások között, mert kiveszőben van abból a szellem, a lé­lek. Mély igazsága van Makkai Sándor ama gondolatának, hogy minden nyomorúságnak, pénzügyi és gazdasági válság­nak lelki okai vannak. Ha azt akarjuk, hogy újra pezsgő élet támadjon a földön, régi piedesztáljára kell állítanunk a lel­ket. Hol lehetne inkább teret készíteni, a lélek, a szellem számára, mint az örök eszmények és célok szolgálatára első­sorban hivatott ifjúságban ! Sárospataki főiskolánkról büszke önérzettel szoktuk em­legetni, hogy négyszázados múltjában mindig a kor uralkodó eszméinek volt a zászlóvivője, hogy mindig előljárt a jövendő életcsiráinak elhintésében. Mindig erőteljesen hangsúlyoztam azt, hogy főiskolánknak minden értéke attól függ, hogy mennyi teremtő erejű szellemiséget képes maga körül árasztani. Az elmúlt esztendőkben megerősítettük főiskolánk tartó oszlopait, újjáépítettük kőfalait. Örömteljes érzések járják át lelkünket, ha tekintetünk megpihen gyönyörű szép épületeinken vagy ha elgondolkozunk azon, hogy a mi kedves Sárospatakunk uj intézmények létesítésével is növekedett missziójának vég­zésére. Örömmel tölt el az a tudat, hogy főiskolánk fejlődését nagy jubileumi ünnepünkön ország-világ előtt dokumentál­hattuk. Miután azonban könnyen hozzánk férkőzhetik a kísér­tés, hogy megelégedjünk külső fejlődésével, hangos szóval hirdetem, hogy minél több erőt fejtettünk ki a külső építés­ben, annál fokozottabban kell csüggenünk igazi hivatásun­kon : a szellemnek, a léleknek a szolgálatán. S amikor ma halálosan beteg az emberiség lelkisége s amikor különöské­pen fojtogatja épen az ifiúságot a halálos ár, fokozott mérték­ben kell küzdenünk a lélek diadaláért. A szellem diadalának kell teret készítenünk a tudomány fokozott szolgálata által, magasabb és tisztább erkölcsi élet ápolásában, minden szép­nek és jónak kultusza útján. P. Maury fent említett előadásában azt emelte ki min­denek felett, hogy az ifjúság lelkiválságának legfőbb oka abban van, hogy elvetette lábai alól az élet legfőbb funda­mentumait s hogy uj élet csak akkor támad, ha visszaállítjuk annak abszolút alapjait. Az életnek és a halálnak mai tusá­jában meggyőződéssel valljuk, hogy csak az élő Istenben

Next

/
Oldalképek
Tartalom