Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1931

6 szükséges dolog. Ifjúságiink vallásos életére nem ismerne rá,, aki diák anekdoták, viccek és mendemondák szemüvegén keresztül nézi. Nem vagyunk a céloknál, de az indulás olyan, hogy Isten segítségével jó reménységgel lehetünk. Intézményeink megújultak, a modern élet formáit öltötték magukra. Sem egészségügyi, sem erkölcsi tekintetben nem kell pironkodnunk. Tisztaság, izlés sohasem ment fényűzés számba. A soványabb-kövérebb szellemi gyarapodásért nem kell embertelen árat fizetni, egészséget, épséget, ideget, kedély és szépérzéket áldozni. Felépült és megnyilt az új internátus első pavillonja. Sok félreértés, akadékoskodás és okvetetlenkedés szegelet köve ez. Csakúgy záporzik a kritika: eddig is el voltunk nélküle. Minek ilyen drága intézmény ?! Sárospatak a szegények iskolája, — minek éket verni az ifjúság közé? Nem demokratikus s így korszerűtlen: mi is az és mire való? A legtöbb biráló szót születése előtt megfojtotta volna, ha a szegénység meg nem gátol, hogy legalább még egy pavillon épüljön. Ez igazi erkölcsi tartozása a nemzedéknek. Legalább mutatóba még egy abból a továbbiakból, amelyek, számszerint összesen négyen, annyi sok szép reménykedés, vágyakozás és számítás tárgyai voltak. Látta volna mindenki, hogy az egész gimnáziumi ifjúság neveléséről akarunk gondoskodni. Testi, szellemi és erkölcsi neveléséről. Ugyanolyan épületekkel, aminő az, amelyik felépült. Ugyanolyan beosztás, felügyelet, irányítás. Csak egyetlen egy eltérés: az angol internátus növendékei étkezésüket is benn kapják. A többi pavillon leendő lakója pedig a tápintézetben. Ez idáig is megvolt. Voltak, akik a tápintézetben étkeztek. Ez volt a többség. Voltak, akik családoknál táplálkoztak. Otthonról hozott igényét megbírta anyagi ereje: nem akarták, hogy zökkenő álljon be. Sohasem volt ebből baj. Mikor csöngettek, egyik megette a konviktusi két fogást, a másik a családbeli három fogást. Aztán megint együtt voltak. Még annyi különbséget sem jelentett, mint a ruha eltérése. Amit megevett, azt senki sem látta; a ruhakülönbség pedig folyton izgatja a szemeket. Vagy: olyan is akadt, aki száraz koszton tengődött, meghúzódott ládája sarkánál, ott szerénykedett a szegletben egy darab kenyérkén s valami szalonnácskán. Melyik birálgatót bántotta ez az antidemokrácia annyira, hogy cselekedett volna a száraz kosztos sorsának javításán? És hogy Sárospatak csak a szegények iskolája, ez újabb keletű beszéd. Az iskola beirási könyvei mást mutatnak. Arról tanúskodnak, hogy nem volt református uri család, amelyik nem taníttatta itt a fiát. De nem konviktusban — ez akkor nem is volt —, hanem családoknál. És a gazdaszszony főzött nekik annyit és olyat, aminőhöz otthon szokva voltak. És e gazdag fiúk mellett, mint inasok, ott éltek és