Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1931

10 ben a nagyszerű idő és toronnyá nőttek az önbizalmak,, történelmet duzzasztóvá a lelkesedések és lelkeket igézőkké az elhatározások. Minden azt hirdette, minden arról tett szent bizonyságot, hogy nem ünnepély volt az ünnepélyért, hogy nem pusztán mult idők emlékeinek hánytorgatása, hogy nem multak zárókövét tette le a jubileum, hanem uj idők és uj intézmények alapjait készítette elő, a második ház építését kezdette meg, hogy annak dicsősége Isten nevében nagyobb legyen, mintsem az elsőé. De mindjárt munkánk kezdetét szomorú napfogyatkozás árnyékolta be. Csodálatos találkozása a történelemnek: a 300 éves jubileum a kerület topásztorának gyászünnepével kezdődött s a 400 éves jubileum alig zajlott le, fekete gyászba borult főiskolánk élete, mert leesett a mi fejünknek koronája : dr. Révész Kálmán, a tudós püspök, a magasszempontu egyházkormányzó, a nemeslelkű és igaz férfiú, a bölcs ember, a határozott és keménykezű előljáró, aki sohasem volt szelek játéka, hullámok játékszere, eltávozott földi hazánkból és a mennyei hazában, Istennél talált örök otthont, ahol nincs betegség, fájdalom és halál. Hosszabb évek óta testében megtörve végezte a magas szolgálatot s bizalmasai előtt nem titkolta, hogy mily mélyen sajog lelke azért, hogy a test erőtelen. Főiskolánkat is mar évek óta nem látogathatta, s ha nekünk oly fájdalmasan esett, hogy nem hallhattuk bölcs beszédeit, nem láthattuk derült tekintetét s nem vonhatta be áldott humora emberi derűvel munka porától ellepett valónkat: százszorosan fájt az neki, aki mindig olyan meleg szeretettel, építeni kész szándékkal jött Patakra. Az elhunyt főpásztort sokszoros szál fűzte főiskolánkhoz. Elébb igazgató-tanácsosa, majd két éven át lelkészi gondnoka volt, olyan korszakban, amikor busult gerjedezések viaskodtak e falak között. Talán ennek is része volt abban, hogy lemondott gondnoki tisztéről. De néhány év multán, az integer egyházkerülettől püspökké választva, mikor nagy közbevettetések, katasztrófák és megpróbáltatások után elfoglalhatta székét, a közben ellenséges megszállás folytán megcsonkult egyházkerületben, mint lelkészi főgondnokunkat üdvözölhettük viszont. Tudományos és irodalmi működésének méltatása kívül esik megemlékezésünk körén. Kitüntetései közül a tiszteletbeli theológiai doktori fokozat felajánlása még püspökké választása előtt történt; másodszor a már hamvadó élet utolsó heteit tette széppé, ragyogóvá a legmagasabb helyről érkezett kitüntetés, mely egy nagy, kötelességtudással megfutott