Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1931

9 III. Közigazgafói jelentés az 1931—32. iskolai évről. Történelmi esztendőnek ajtaja zárul. Hatalmas bizonyságtételek emlékei ülik meg a lelkeket. A legfelségesebb emberi erények egyikének, a hálának buzogása volt egyik szivekbe markoló jelensége. Örömtüzek gyuladtak fel a lelkek magaslatain. Mintha napokra összeomlottak volna az enyészetre itélt határok és az egymásra boruló szivek izzásában a semmitől meg nem zavarható tiszta testvériség ülte volna százados ünnepét. Leereszkedtek a magaslatok és felemelkedtek a völgyek, hogy egy szinen ölelkezzenek össze 40U esztendő mesgyéjénél. Találkozót adott e szent falak között észak és dél, kelet és nyugat, és 48 órára nem vonaglott a csonkított föld, nem sajgott az elkötözött idegü élet: a felséges mult nagyszerű emlékeiben szennynélkülire fürdött a gondok kormától sötétlő ma és kiderült Isten szép világa a másfélévtizedes borulatok mögül. Hála, hála, hála e napokért az Örökkévalóság Urának, felséges Istenünknek, hogy elvezetett ez évnek küszöbéig és a magaslatokról betekintést adott ujabb Ígéretek földjére. Mert nemcsak emlékek jubiláló esztendeje volt ez, hanem uj erők forrásának megnyiladozása, uj reménységek bimbóinak feslése, uj tavasz rügyfakadása, uj század „ver sacrum"-a, uj Ígéretek elkötelezése. Amint levetettük ünnepi köntösünket, nyomban felöltöttük a hétköznapok munkagunyáját és szivrepesve fogtunk hozzá a szent dolgok végzéséhez. A munka hymnusa zengett ajkunkon és felséges zsoltárok ritmusa reszketett sziveinkben, míg ültetgettük a lelkekbe minden bölcseség kezdetét: Istennek félelmét. Ez volt a fundamentuma, ez volt a falak emelése, ez volt a tető: minden kezdésnek alfája és minden végezésnek ómegája a Krisztusban megismert szentséges Isten, multaknak és jövendőknek hatalmas Ura, beleépítkezve kövekbe és falakba, beleolvadva vizbe, kenyérbe, levegőbe, eszünk járásába, szivünk dobogásába, izmaink energiájába. És, hogy felvértezve, edzett és hősi elszántsággal szántsuk a barázdákat és a magvetésben ne lankadjunk, tekintetünket e hátunk megettiekre ne vesztegessük: multak jutalmául, jelen felmagasztalásául, jövendők bizonyossá tételére megjelent közöttünk a mi ünnepünkön büszkeségünk, boldogságunk, kőszálunk és nagy dicsekedésünk: csonkaországunk kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós. Bocskaiak, Bethlenek és Rákócziak korszakát idézte fel lelkeink-