Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

40 kevéssel azelőtt még egészségesnek látszó ember hirtelen elmúlása. Távozása igazat ad a strassburgi harangokról írott szép költemény e szavainak: Kong, bong, borong a vén harang: Kincs, pompa, fény, Rend, munka, rang Köd, pára mind fent és alant. (Váradi Antal.) Jó készültségű, jó fejű s jó judiciumú ember volt, bár tudósnak nem tartotta magát. Pontos hivatalnok volt, bár nem volt nagy energiájú adminisztátor, de nem is törekedett azzá lenni. A rendeletek szövevényeibe pompásan belelátott, de nem szerette őket olvasni. Hivatása magaslatán állt, mint paedagógus, de nem forgatott nagy terveket a fejében. Nagy igazságérzetén conciliáns természet uralkodott. Ó csak egy kis családi és baráti kört boldogító, szerény, becsületes, jószívű, kötelességteljesítő tanár volt, kinek csendes élete nem volt gazdag változásokban, munkássága nagy alkotásokban. De sok hányatott élet merült már feledésbe, sok nagy alkotást tett már semmivé az idő. Az egyiptomi gúlákat is elfedi a sivatag pora! A szerény ember emléke sokáig fog élni családja, tanítványai, kartársai, ismerősei szívében. Róla is el lehet mondani Reviczky e szép sorait: Szerető szívek hő verése Hideg dicsőséggel felér, És illatosb a szeretetnek Virága, mint minden babér. Ne hidd, hogy hatalom, dicsőség, Fény, pompa boldogítanak; A tenger el nem oltja szomjad, Hanem a tiszta, kis patak.