Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930
Dr. Batta István emlékezete. Irta: Dávid Zoltán. A sárospataki református temetőkertet 41 ismert tanársírjáért s a még közel 20 ismeretlennek a felkutatásáért sokszor kerestem fel sárospataki tanárságom 25 esztendeje alatt. Igazán gyakori látogatója azonban azóta vagyok a néma hantok birodalmának, amióta jó Édesapám hűlt tetemeit is itt adtuk át a visszaváró Anyaföldnek örök megpihenésre. És valahányszor elmondom forró imámat az ő sírjának előttem örökké szent rögei fölött, egy hatalmas erő megragad és nem engedi, hogy a temető kapuja felé irányítsam onnan lépteimet, hanem visz tovább egy másik sír felé, elvisz a Batta István sírjához, melynek mély ölében az eszményi kartársnak és a feledhetetlen jó barátnak hamvai porladoznak. Gyakran látom ilyenkor, hogy Batta István sírjánál a mellette elhaladók megállanak és elmerengnek. Megállítja őket az az erő, amely engem is oda kényszerít: egy nem közönséges férfiúnak még a síron túlról is ható varázslatos ereje. Gondolom, hogy feltűnik ilyenkor a merengő emlékezetében Batta István magas, szikár alakja, előkelő megjelenése, látja derűs, jóságos tekintetét és szeme okos sugárzását. S ott áll előtte a népszerűség és közszeretet glóriájától övezetten is, akiről tudta, hogy mindenki nagyon tiszteli, nagyon szereti és hogy mindenki nagyon megbízik benne. Engem is megszáll az emlékezés ihlete s elvonul lelki szemeim előtt továbbmenőleg Batta István élete, úgy, amint azt saját szemeimmel láttam, vagy régebbi időkre vonatkozóan nevezetesebb mozzanataiban tőle magától hallottam, vagy ahogy a felkutatott okmányok alapján magam előtt kialakítottam. Megjelenik előttem is varázslatos egyénisége, tanári pályája, irodalmi munkássága, népművelő tevékenysége; megjelennek eredményei, sikerei, megjelennek a hozzáfűzött reménykedések és megjelenik előttem a magasra nőtt életerős fának derékon való hirtelen kettétörése. Ezeket akarom nagyon kegyeletes érzelmekkel készített emlékbeszédemben elmondani, vajha tollam csak némikép is alkalmasnak bizonyult volna a feladat méltó teljesítésére. *
