Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

8 hogy theológiánk minél inkább és minél teljesebben az élet theológiájává lehessen. Az élet theológusának lenni annyit jelent, mint theologiai gondolkodásunk minden lépését egy oly záró akkordnak tekinteni, amelyből egy Istennek tetszőbb, az eddigieknél meglepőbb, fordulatosabb, építőbb és gazdagabb gondolatiniciatíva fejlik és bontakozik ki. Az élet tlieológusa állandóan az incipitur kategóriájának mozgalomba hozó éghajlatából él és táplálkozik. Egyetlen célomnak, feladatomnak és kötelességemnek épp azért, úgy érzem, mást nem is tekinthetek, mint azt, hogy Isten Lelkének segítségével theológus ifjúságunkat igyekezzem ránevelni az Isten színe előtt való alázatos, áhítatos, rendszeres, életből fakadó és életet adó gondolkodásra, különösen pedig arra, hogy engemet gondolkodásomban csak addig kövessenek, amig Isten gondolatait tolmácsolom s azonnal Isten előtti kötelességüknek tekintsék az ellenem való pártütésüket, mihelyt észreveszik, hogy az Isten Igéjét a magam gyarló, emberi gondolataim előtérbe állítása folytán meghamisítom. Isten előtt tudatosan gondolkodni annyi, mint Istennek tetszően élni. isten előtti öntudatos gondolkodásra másokat ránevelni annyi, mint az új élet támasztásában eszközül szolgálni. E két tételben látom összefoglalva a theologiai professzor igazi feladatát. Ezért mertem szólani székfoglaló értekezésemben a theológia életéről és az élet theológiájáról.