Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929

16 ságaira, és vitéz Szabó Aladár Lajos tanár olvasott fel finom elmeéllel megírt, a Bethlen személye körül támadt vitát is érintő tanulmányt. Az ifjú lélek az eszmények régióiban él, a nagyság dimenzióiban érzi jól magát. Az is jellemző reá, hogy eleven fántáziájában kibontakozó eszményeit élő személyekhez szereti rögzíteni. Semmi sincsen azért, ami nőtetőbb volna az ifjúságra, mint a nagy személyiségek élő hatása. Ilyen elgondolással hivtuk meg főiskolánkba magyar nemzeti életünk és az egész világ protestantizmus egyik legkiválóbb vezérét, dr. Ravasz László dunamelléki püspököt. Meg kell állapítanunk, hogy minden várakozásunkat és reménységünket felülmulta közöttünk elhintett gondolataival, elsősorban azzal az ifjúságunkhoz intézett adhortóciójával, amelyet a regulatioról, imitatioról és inspiratioról, mint minden ifjút és nevelőt egyaránt érdeklő nevelési eszményről tartott. Hisszük, hogy örökre felejthetetlen lesz az az óra, amelyben a közel 800 főnyi diákságunkat és 40 főnyi tanári testületünket részesítette. Nem kevésbbé emlékezetes az az előadása sem, amelyet a Hittanhallgatók Egylete által rendezett vallásos délutánon tartott „Az ember értékéről". Ez alkalommal kiváltságos költői és művészi hatásokban is részesítettük ifjúságunkat. Rolla Margit tiszta levegőjű, bravúros formájú és előadású költeményei és Szathmáry Margit kristályos tiszta hegedűjátéka méltó keretül szolgáltak Ravasz László magasan szárnyaló gondolatainak. Március 15-i nagy nemzeti ünnepünket a hagyományos keretek között, de a szokottnál gazdagabb tartalommal és tüzesebb hazafias érzésekkel ünnepeltük meg. Nagy része van ebben dr. Vasady Béla theologiai professzornak, aki ez alkalommal, mint a magyar nemzeti egyéniség ünnepéről elmélkedve új hangokat hozott elő nagy nemzeti ünnepünk gazdag hangskálájából s olyan hatást váltott ki a nagyszámú közönség köréből, amilyenre ritkán van példa. Az ünnepek között is különösen kiemelkedik dr. Cairns aberdeeni theol. igazgatónak és dr. Beweridge budapesti skót missziói lelkésznek április 28—30-i látogatása. Szokatlanul elvarázsoló közvetlenséggel és egyszerűséggel tettek bizonyságot magyar nemzetünk rajongó szeretete és az evangéliom örök szeretete mellett. Mintha azt akarták volna mondani, hogy kiváltságos magyar lelkünk csakis az evangéliom örök javai által megacélozottan tépheti szét bilincseit és juthat diadalra. Szivünk a kedves vendégekre való emlékezés árjában most is örvendező érzésekkel telik meg. Semmi sem jellemzőbb inkább főiskolánkra, mint az, hogy mindig tárt kaput nyitott a jövendő magvetését magában hordozó szellemi mozgalmak számára. Tudjuk, hogy ilyen egészséges és új életcsirákat magában rejtő tényező a mo-