Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929

197 Rettethetetlen vitézségét ellenségei is kénytelenek elis­merni, de ezt is ellene fordítják, mert alig látnak abban többet egyéni céljainak eszközénél. Az egyéni és nemzeti élet jövőjének bizonytalansága nyomta rá bélyegét politikájára. Ez teszi érthetővé párt­változtatásait is. Pártváltoztatásainak okait tehát nem az önzésben és haszonlésésben kell keresni, hanem a politikai helyzetben, melynek állandó velejárója a török. A törököt lelkéből gyűlöli, mert ösztönösen félti hazáját tőle; látszóla­gos szimpátiája csak kényszerű helyzet következménye, vagy pedig az által akar segíteni az ország helyzetén. Korántsem állítjuk, hogy nincsenek benne hibák s nem szépítjük, nem mentjük, még ha a korabeli, hasonló rangú urak jellemében is feltalálhatók azok. Relatíve mérni egyéni­ségeket, sohasem lehet igazságos dolog. Rendesebb, nyugodtabb politikai viszonyok között Perényi fejlődése más irányt vett volna s jobban, tisztáb­ban kidoborodott volna lelkisége. De így is örök dicse­kedése lesz a magyar léleknek! Őt választotta ki Isten, hogy eszköze legyen a magyar reformáció terjedésének. S ő meg­értette az elhívatást! Amilyen aggódó szemmel kutatja, für­készi a politikai élet hullámainak eshetőségeit, amennyire óhajtja, hogy nemzete békét, nyugalmat találjon, épp oly szeretettel, önfeláldozással, elszántsággal áll a tisztább tan mellé, hogy az diadalra jusson. Szinte azt szeretnők mondani, hogy bár sohase foglalkozott volna politikával s szentelte volna energiáját csupán a reformációnak! Ezt azonban nem tehette meg. Szükség volt az ő törhetetlen hazafiságára, mesebeli bátorságára, éles eszére a zűrzavaros viszonyok között éppenúgy, mint megingathatatlan vallásosságára és áldozatkészségére a megreformált vallás terjesztésében. Bizonyos azonban, hogy Perényi Péter mostohafia nem­zetének. Szeretetlenül, előítélettel nyúltak eddig sokan az eset­hez, hogy egy-egy vonást vonjanak portréján. Pedig meg­érdemli a szeretetet, a megbecsülést minden hibája mellett is, mert a töredékes adatokból, az őt befeketíteni akaró mende-mondákból is értékes, hazájáért, ha kell, bármely pillanatban halni kész férfiúnak látszik. Önmagunk alatt vágjuk le a fát, a jövendőt, ha Perényi Péterben nem tudjuk meglátni a maradandó, salaktól, emberi gyarlóságoktól mentes értékeket! Perényit két nagy eszmény töltötte el: hazája és vallása sorsa. Ki meri közülünk azt állítani, hogy nagyobb eszmé­nyei vannak? * -:.- *

Next

/
Oldalképek
Tartalom