Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929

6 Istennek nevében köszöntjük azokat akik belépnek kapuinkon. Az örökkévalóság fényében tekintünk az elmenőre. Közöttük elsősorban dr. Rácz Lajos theológiai tanár tisztes alakjára, aki szept. 1-én, 40 évi szolgálat után nyugalomba vonúlt. Olyan ő közöttünk, mint „a folyóvizek mellé ültetett fa, mely idejekorán megadja gyümölcsét és levele nem hervad el". Az ő nemes alakján tisztán szemlélhetjük a becsületes munkának a hiv kötelességteljesitésnek az áldásait. Nehéz volna most itt felsorolni mind azt a tudományos munkát, amely kikerült kezei közül. Ha megemlítjük, hogy közel 100 eredeti munka, dolgozat és számos fordítás került ki tolla alól, örömmel regisztráljuk, hogy a filozófia, vallásfilozófia, pedagógia, pszichológia, egyetemes történet, vallás- és irodalomtörténet széles munkamezőin egyaránt otthon érezte magát és gyűjtögetett drágagyöngyöket. Mint tanárt a hiv és pedáns kötelességteljesítés, a szeretettel párosult szigor jellemezték. Mint embert, kartársat és barátot a konciliáns magatartás, a szelid és derűit lélek. Őróla emlékezve önkénytelenül is b. e. hitvesére terelődik tekintetünk, akitől okt. 26-án fosztotta meg a kérlelhetetlen halál, akiben főiskolánk is egy kedves lelket veszített el s akivel egy volt a főiskola rajongó szeretetében, aminek az a legszebb bizonysága, hogy az ő emlékének az inspirációja alatt tett egy tápintézeti alapítványt, ilyen tettekben és megmutatva az Alma Mater iránti fiúi szeretetét. Alakja annyira összeforrott főiskolánk életével, hogy mnukánkat nehezen tudtuk elképzelni nélküle, ezért ő megkönnyítette az elválást, még egy évig ellátta tanszékének munkáját. Most, hogy végleg megválik főiskolánk szolgálatától, árasszuk vissza reá mind azt a tiszta derűt és meleg érzést, amivel szivünket oly bőségesen táplálta. Nyugalmának éveihez kérjük életére Istennek megsegítő kegyelmét. Rácz Lajos tisztes alakja még reánk sugározza életének meleg sugarait. Másik tanártársunkat dr. Szánthó Gyula nyugalmazott jogakadémiai tanárt már csak az örökkévalóságból szólítgatjuk. 36 és fél évi rendes tanári szolgálat után, nyugalombavonulásának 20. esztendejében f. évi febr. 7-én, életének 84. évében halhatatlan lelkét visszaadta teremtőjének. Gazdagon megáldott lélek volt: a ragyogó intelligencia volt lelkületének egyik alapvonása. Ez tanári munkájában arra segítette őt, hogy szaktudományának legyen kiváló interpretálója.Határozott férfias karakter volt, aki jól megfontolt meggyőződéseihez mindehkor híven ragaszkodott. Szilárd jellemerejéhez pedig nemes előkelőség járult, nyílt, bátor és egyenes lélek, a kisebbekhez szeretettel lehjló. Vezetésre termett egyéniség, de mégsem szerette a nyilvánosságot. A szerény tartózkodás volt jellemének egyik alapvonása. A tanári, nevelői munka volt az ő igazi világa. Lel-