Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929

7 kűletének legragyogóbb sugarait családjában árasztotta szét, ahol megboldogult hitvesével — egy nemes tanári családi tradciókat ápoló széplelkű nővel Ney Elmával — élt napfénytől beragyogott harmonikus életet. Fájó érzésekkel vettünk búcsút nemes személyétől, akit egyik tanártársunkhoz: Nóvák Sándorhoz a legszorosabb családi kapcslatok fűztek. Az örökkévalóságba költözött alakjára az ország minden részéből hálás tanítványok tekintenek. Mi akik e megszentelt falak között élünk, ápoljuk fokozottan ez érzéseket vele szemben. Mozgalmasan és sokszínűen hullámzik tova főiskolánk élete, de a személyi változások terén sehol sem olyan változatos az élet, mint épen főgimnáziumunkban. Fejlődése mindig új erőket hiv el, de a kidőltek helyére is újak állanak. Itt először Deák Geyza rajztanárról kell megemlékeznünk, aki 30 évi rendes tanári szolgálat után f. évi szept. hó 1-én nyugalomba vonult. Benne egy sokoldalú, eredeti egyéniség vált ki főiskolánk kebeléből. Költői hajlamokkal is megáldott művészlélek volt elsősorban, akinek kezei közül nem egy figyelemreméltó alkotás került ki. A művészet mellett az etnográfia érdekelte. Szívesen gyűjtögetett néprajzi dolgokat. E téren tudományosan is dolgozott s enemű gondolatait csak a mai kor kezdi igazán értékelni. Tanári munkáját becsületes lélekkel és kötelességtudással végezte. Melegszívű barát, hűséges kartárs volt, kinek jókedélye meleg sugarakat árasztott mindenfelé. Az utóbbi években megrokkant egészségi állapotában Isten megsegítő kegyelmét kérjük. — Megboldogúlt Zelles Lajos tanártársunk örökébe az 1929 július 15,-i igazgató-tanács vitéz Szabó Aladár Lajost hívta el helyettes tanári minőségben. Jó pedagógust és szakembert, sokoldalú érdeklődésű egyént nyert benne főiskolánk. Osztálypárhuzamosítás folytán egy matematikai-fizikai tanszékre az előbb említett igazgató-tanács Erdélyi Lászlót hivta el szintén helyettes tanári minőségben. Szaktárgyaiban otthonos, a növendékek szeretetétől is körülövezett nevelővel, nyilt, egyenes és szeretetreméltó egyéniséggel gazdagodott vele főiskolánk. A B. Szűcs Ferenc ének- és zenetanár eltávozása folytán megüresedett állásra, az 1929 okt. 29,-i egyházkerületi közgyűlés Szabó Ernő zeneművészeti főiskolai tanárképzőt végzett ifjút hivta el rendes tanári minőségben. Elsőrendű művészi tehetség, kiváló képzettség párosul egyéniségében, pompás pedagógiai készséggel, nemes, szerény kedéllyel és jellemerővel. Nem mehetünk tovább jelentésünkben, amig meg nem emlékezünk boldog emlékezetű dr. Szoboszlay Gyuláról, főiskolánk alapítvány tevőjéről, aki meghalt, f. évi ápr. 21-én. Világok választották el őt főiskolánktól hosszú évtizedek óta. (san-franciskoi orvos volt.) De az ő példája azt bizonyítja, hogy