Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1928

167 tértek át a könnyűzene kultuszára és azért vállalták a vele járó kompromisszumot, mivel e téren nagyobb népszerűségre, de főleg anyagi előnyökre van kilátásuk. A könnyűzenei alkotások terén tehát nem ritkák a formailag és szerkezetileg egész tökéletes és kifogástalanul hangszerelt igen mutatós kompozíciók. Azonban ezek sem nevezhetők igazi művészi termékeknek, mivel vagy egyáltalán nincs, vagy csak igen kis mértékben van bennük erkölcsi tartalom. Mindannyian jól ismerjük ezeket a kakaré-, operett- és táncdarabokat, hiszen a rádió, a gramafon, a jazz- és cigány zenekarok stb. egész áradatot zúdítanak reánk s akik még elfogultság nélkül tudunk róluk véleményt mondani, megállapítjuk, hogy nemcsak felszínes, sőt léha hangulatok és érzelmek tolmácsolására valók, hanem nagy részük egyenesen erotikus hatásokra törekszik. Ezen megállapításommal semmi esetre sem óhajtom száműzni az egyszerű, a köznapiasabb emberi érzelmeknek, a kedélynek, a gondűzésnek, a jókedvnek hangulatát visszatükröző zenei alkotásokat, hiszen épen ezen egyszerűbb, közvetlenebb érzelmek tolmácsolására született a zenei vadvirágok legillatosabbja: a népdal, mely a legbecsesebb ojtó alanya lehet a komoly műzene nagy, nemes rózsaszálainak s amely nemesítés által lesz megteremthető a még mindig vajúdó magyar nemzeti műzene. Ha most a dillettántizmussal és a vele szint egyenértékű könnyű zenével szembe akarom állítani a művészi muzsikát, rá kell mutatnom arra, hogy mely követelmények teszik a zenei alkotást művészivé. Minden művészet célja a szép eszméjének megvalósítása. Ennélfogva a művészi zenei alkotásban úgy a tartalmi, mint az alaki szépségnek meg kell nyilvánulnia. A tartalmi szépség, mely a művészi alkotás tárgyában rejlik, adja meg a mű erkölcsi jelentőségét, azért ezt erkölcsi s épségnek is nevezhetjük. Az alaki szépség pedig a mű feldolgozási módjában jelentkezik, épen azért a művészi alkotás nem mellőzheti a nemes tradíciók és művészi irányzatok által megszentelt zenei műformákat és ezek keretén belül a kisebb stiláris módozatokat sem. Talán szükségtelen megállapítanom, hogy a fentebbi korcs-irányzatok a művészi szépség ezen megnyilvánulásait úgyszólván teljesen nélkülözik, épen ezért bizonyára nem túlzok akkor, midőn azt állítom, hogy ezeknek hatása inkább károsnak minősíthető. Károsak azáltal, hogy — mivel csak felszínes, sőt léha érzelmek, hangulatok és gondolatok felkeltésére apellálnak — a nagyközönség ízlését mintegy megrontják és ezzel szinte megfosztják az élet egyik nagy, poétikus szépségének megismerheté étől, melyet a Teremtő csak különös kegyelméből adhatott a gyarló földi embernek.