Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1928

163 Mig a speciális reletivítás elmélete alapjaiban változtatja meg az időről és hosszúságról való felfogásunkat, addig az általános relativitás elmélet még tovább megy s benne, mint Einstein mondja, „a tér és idő fizikai önállóságuk uto só nyomát is elvesztik." A tér önmagában formátlan s csak az anyagi tartalomtól s annak gravitációs terétől függ. A relativitás elméletét nagyon nehéz tapasztalati alapon igazolni, minthogy a klasszikus elmélet gyakorlati eredményétől való eltérés rendkívül kicsiny. Néhány jelenséggel kapcsolatban mégis valószínűnek látszik az Einstein elmélet igazolása. Ezek közül csak a^t említem meg, hogy az 1919 május 29 i napfogyatkozás alkalmával sikerült az elmélet azon követelményét kimutatni, hogy a fénysugár iránya erős gravitációs térben elhajlást szenved. A relativitás eredményei hipothétikus jellegűek s még nem mondhatók biztos igazságoknak. Sokan kételkedéssel fogadják, úgy hogy súlyos ellenvetésekkel kell megküzdenie nemcsak fizikai, hanem filozófiai szempontból is. A fizikai világkép kialakításában való jelentősége azonban tagadhatatlan s feltevéseivel sok irányú tudományos kutatás megindításához adott impulzust. * Székfoglaló értekezésem végére érve, még egy kedves kötelességet kell teljesítenem. Hálás szívvel mondok köszönetet a Főtiszteletű és Méltóságos Elöljáróságnak azért a megtiszteltetésért és kitüntető bizalomért, mellyel lehetővé tette nekem, hogy ezen fényes múltú, nemes tradicióktól megszentelt főiskola szolgálatában fejthessem ki tanári munkásságomat. Tőlem telhstő módon minden igyekezetemmel a nagy elődök magasztos szellemében akarom Isten megsegítő kegyelme által hivatásomat betölteni, úgy nevelni és tanítani a gondjaimra és szeretetemre bízott tanulóifjúságot, hogy krisztusi hittel, tudás hatalmával vértezett, építő, hasznos, becsületes, szent eszményekért bátor lélekkel küzdő munkásai lehessenek ők a magyar Hazának 1 Művészet és dilettantizmus a zenében. Székfoglaló értekezés. 1928. szept. 10-én tartotta B. Szűcs Ferenc énekés zenetanár. Sok neves esztétikus megállapítását idézem akkor, amikor azt állitom, hogy a zene az öt főművészet között az első helyet foglalja el. Tehát nem csupán egyéni klasszifikáció ez, mellyel mintegy szerénytelenül előtérbe kivánom tolni a szaktárgyamat, a legtöbb tipusu iskolában is csak alsóbbrendű melléktárggyá degradált zenét, hanem — amint említém — híres esztétikusok megállapítása ez s én — aki rajongója és