Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1928

9 akiket Isten különösképen kiválasztott eszközökül e munkában. Először is Dókus Ernő egyházkerületi főgondnok úrról, aki budapesti küldöttségjárásunk alkalmával nemcsak tekintélyének egész sulyát, hanem egész ragyogó szellemét is latba vetette főiskolánk érdekében. Meg vagyunk győződve arról, hogy az ő számukra oly becses személye az, ami ügyünket a hatalom képviselőinek szivébe lopta. Itt kell megemlékeznünk nagy alkotásokra termett világi gondnokunknak Farkasfalvi Farkas Gézának az egész iskolai^ évre kiterjedő szokatlanul önzetlen és SZÍVÓS munkájáról. Ő volt az, aki erős és biztos kézzel megragadta főiskolánk hajójának kormányát akkor, amikor az pillanatnyilag sülyedni látszott. Hétről-hétre tárgyalt, ágitált. Ő volt a kormánnyal való tárgyalásoknak motorikus ereje. Méltó társa a buzgóságban a fáradságot nem ismerő munkában, az áldozathozatalban gondnoktársa : Janka Károly. S amint a főiskoláért való munkában általában mindig előljár dr. Trócsányi József gazd. vál. elnök, úgy ezekben a kerdésekben is övé volt a munka oroszlánrésze, amelyet ő azzal a puritán lelkülettel végzett, ami őt oly különös módon jellemzi. Mélyen Tisztelt Közönség! Egy iskola sohasem szakíthatja el magát a mozgó, zajló élettől. Minél elevenebb kontaktusban van a nemzet társadalmának széles rétegeivel, annál mélyebbre bocsátja léte gyökereit, annál dúsabb életnedveket szív fel magába. Az utóbbi évtizedekben talán kissé elszigetelődött, bezárkózott főiskolánk. A letűnt iskolai évben újra kitárta kapuit, hogy sokakat fogadjon be anyai szeretetébe. Fontos dátuma főiskolánknak 1928 október 6. Országos szabású, kettős ünnepet ültünk ekkor. A fénynek és az árnynak szélsőséges ellentéteiből szövődött ünnepünk. Egyfelől október 6.-ika ünnepének keretében lepleztük le a világháborúban hősi halált halt pataki diákok második emléktábláját. Nagy találkozót tartottunk. Találkozóra hívtuk az aradi vértanukat és Trianon véresfejü hőseit. Komor árnyak ülték meg lelkünket, amelyek körül megdöbbentően bontakozott ki sötét végzetünk, magyar létünk tragédiája. De keresztünkkel elzarándokoltunk a nagy Kereszthordozóhoz, Nála keresve vigasztalást, reménységet. Ez ünnepnek kiemelkedő pontja volt vitéz Somody János budapesti kir. másodügyésznek honszerető lélektől izzó, emléktáblát leleplező beszéde. A második emléktáblát a Pataki Diákok Budapesti Szövetsége állíttatta fel. E helyről is illesse köszönet érte. De volt ennek a napnak egy fényoldala is. Ekkor alakult meg a P. D. 0. Sz. s e szövetség megalakulását tartjuk mi a főiskola szélesebb társadalmi munkája szempontjából nagyjelentőségűnek. Százakra menő régi pataki diák gyűlt össze e napon s amikor az öreg diákok százai nyüzsögtek