Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1927

9 annak méltó ünneplésére komoly és széles perspektiváju előkészület szükséges. Kulturintézetről lévén szó, a kultura minden irányú hódító munkája kell, hogy sorompóba lépjen. Erre idő és anyagi erő szükséges. Költségvetéseink bölcs előrelátása kell, hogy tartalékoljon e célra. És kidolgozott programmnak kell közös gondolatok körül csoportosítani a szellemi akarást. Nekünk akkor nem csupán intézményeink külső megépítésével, csonkaságaink eltüntetésével, gyűjteményeink és szertáraink színvonalra emelésével és belső világunk összhangbahozatalával s a múltakkal való harmonizálásával kell elkészülnük: hanem fel kell tárnunk és mindenki előtt szemléletessé tennünk e négyszázéves múltnak áldásait. Egész országunk lázasan készülődik valami nagy szellemi és testi mérkőzésre s a világ emporumaiban hol itt, hol ott, magyar agy munkája, magyar izmok kulturája szerez dicsőséget a nemzeti zászlónak és a nemzeti himnusznak. E versenyekből egy idő óta fájdalommal hiányzik a pataki iskola. Meg kell építenünk sürgősen a sport-tereket, hogy a falukról hozott nagyszerű erők, a magyar kálvinista akarások, a testi kultura minden tréningjén megedzve, részt vehessenek a nemzet dicsőségét munkáló küzdelmekben. A pataki diáknak, akár szellemi, akár fizikai versenyről van szó, ott a helye a bajnoki döntőben, a legjobbak versenyében. Mert a pataki diák-virtus négyszázéves múltja erre kötelezi a mai nemzedéket s ezek közt nem akadhat olyan, aki ne akarna méltó lenni elődeihez: az apákhoz és nagyapák sorozatához, kuruc harcok legendás hőseihez. Hazánk fővárosában a világ kálvinistáinak impozáns gyülekezése volt a napokban. Ha minket olykor csüggesztett kicsi számunk és gyöngeségünk, — bár ennek sem lett volna szabad, mert az egyedűlvalóság: erő és szabadság! — most még a legingadozóbbat is boldog büszkeség kellett, hogy megragadja, mikor olvashatta, hogy 40 millió kálvinista közössége öleli magához a számban kicsiny, de történelmében páratlan magyar kálvinistaságot. Egyik kiváló szónoka lelkesültségében azt óhajtotta, hogy bárcsak 10.000 olyan derék magyar presbiter volna, mint aminők ott összegyűltek! Mi, pataki iskola, boldog örömmel kell, hogy vállaljuk, hogy a palástos és palástnélküli presbiterek legkiválóbbjai közé évrőlévre elküldjük neveltjeinket, biblián nagyranőtt lelkű fiainkat. Azért imádkozva, hogy a magyarok Istene erőt adjon arra, hogy elgondolásainkat valóra váltani igyekezzünk, az 1927/8. iskolai évet, főiskolánk 396-ik esztendejét ezennel megnyitom.