Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1925

13 keny és kedvesen gyámoltalan ifjú csodálatosan elkomolyodott. Diákgyüléseken halljuk szavát. Lelkében megnőtt fehérlő tündökletességben a nagy király, a pásztor Krisztus, a kicsinyek, szegények. szenvedők és árvák ura, a Bárány Jézus, az ártatlanul Megfeszített és puha, lágy hangon esengett áldott nyomai után. A hosszúra nyúlt ifjú nagy álmodó szeme mintha boldog titkokat hordott volna, csak hirtelen megijjedt tekintetéből lehet gondolni, hogy már ekkor a nagy ismeretlennel birkózott s belül zokogott a maga keresztje szörnyű súiya alatt s amikor már nem bírta tovább, december 4-én, néhány levélben elrendezve, úgy amint illik, hogy senkinek se maradjon adós, apró anyagi ügyeit s elbúcsúzva diákpajtásaitól, ajkán egy kedves névvel elment oda, ahonnan — saját szavai szerint — nincs visszatérés. Hivatalos és magánkutatásunk utána ezideíg semmi eredménnyel nem járt. Ő bizonyára nem akarta, hogy elmenetele árnyat vessen a mi nevelő gondosságunkra. Ki is jelenthetjük, hogy gondolkoztunk helyette mindig anynyira, hogy anyagi okok miatt főiskolánkon egy percig sem akadt meg. Kedves ifjak, a ti elment társatok lelkét a betegsége törte össze. Kinok éjszakájában megrendült szive minden szeretetben, elhomályosodott előtte az ige: „Hová menjek a te lelked elöl és a te orcád elől hová fussak? Ha a mennybe megyek, ott vagy; ha a koporsóba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha olyan szárnyaim volnának, mint a hajnalnak és a tenger túlsó szélére szállanék is, ott is a te kezed vezérelne és a te jobbkezed fogna engem" (139. zsolt. 7—10.) Ez elől a szeretet elől nem mehetett el, a mindenütt jelenvaló kéz fogja őt, bárhol van és fedezze is be örök íigalmával Titeket pedig kedves ifjak őrizzen meg ezen a helyen a mi szeretetünk, tieitek és Istenünk szeretete. Ifjúsági egyleteink megalakultak és buzgó tevékenységet fejtettek kí. Az Ifjúsági Egyesület áldozatokat is készséggel visel, amikor a sárospataki diákság hírnevéről, nemes tisztességéről van szó. Az Ifjúsági Közlöny irodalmi délutánja (1926 május 8-án) emlékezetes marad, Mécs Lászlót a szívünk közepébe ültette. A Főiskolai Énekkar dalával végigkísérte az évet, nagy sikereket érve el. Nyilvánosan szerepelt 22 szer, amiért ugyan hálásak lehetnek az ünnepélyek és a legkülönbözőbb alkalmak rendezői, de ez a hatalmas számú nyilvános szereplés szinte aggályosnak tűnik fel ifjaink esetleges túlságos lefoglalása miatt. (Az Énekkar minden tekintetben megérdemli, hogy ma esti hangversenyét is, legerőteljesebb pártfogásban részesítsük.) A Theol Egylet és a Kálvin János Kör munkája tartotta az utóbbi évek színvonalát. A theológusok február 13 iki estélye ritka magaslatot ért el. Az egyesület belsőéletében is a szokványos önképzőköri munkák végzésén túl — felülkerekedett a komoly tanulmányozás, az egyre jobban elmélyülő lelki élet megkövetelésének erőteljes hangsúlyozása és legjobb fiainknál ennek az eszménynek örvendetes és dicséretes megközelítése. A theol. iratterjesztés forgalma 23,480.000 koronára rúgott és vezetője, Szakall János II. é. th. példát szolgáltatott arra,