Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1924

5 volt becses előttünk minden diákunk fejlődő lelke és kibontakozó jelleme s azért becses előttünk minden alkalom, amely eszményeink érvényesítésére nyújt lehetőséget. Azért kötötte le a főiskola közvetlen belső élete munkálásán kivül, lelkünket kezdettől fogva egyházkerületünknek az a mozgalma, amely az államkormány támogatása mellett a helybeli állami tanítóképző-intézet visszavételéért indult meg. A jogakadémia — reméljük — nem végleges elvesztése után ennek a munkatérnek a felvétele látszott a legtermészetesebb feladatnak a főiskola részére. Mindaz az áldás, — amelyet százados intézetünk szelleme képvisel, egyházkerületünk gyülekezeteinek életére valóságos, a legkisebb gyermekig eljutó hatalommá, igazi népnevelési tényezővé tanítóképző-intézet nélkül alig lehet. S a válságos nemzeti és társadalmi viszonyok közt, amelyekben élünk, ha a jövendőt építeni s egyházi és nemzeti eszményeinknek megőrizni akarjuk, nem kisebb, hanem több, sőt minden munkát, feladatot és terhet vállalnunk kell. Ez a helyzetadta szent kötelességünk. A mi helyzetünk mélységeket rejtő. „Sötétedik ... A jók szorongva, Kormos üvegen néznek a magosba, Körül vakít a napkorong, De magjában az éj borong. Hol belevész a szem világa, Ott küzd a nemzet színe, lángja, Ott tündöklő a látomás . . . Mögöttük egy mélyárnyú ország, Lélekzavar és eszmekórság, Homályban lappangó gonoszság, Sötétség... napfogyatkozás 1" (Bárd Miklós.) Nem szeretném, ha félreértenének. Nekünk nincsenek hatalmi törekvéseink, de vannak életünknél drágább eszményeink, amelyeknek összetörése halálát jelenti nemzetünknek és egyházunknak, mert: „Aki a testnek vet, a testből arat veszedelmet; aki a léleknek vet, a lélekből arat örök életet" (Gal. 6: 8.). A főiskolai tanári kar határtalan örömének adott kifejezést, mihelyt a képző visszavételének terve határozott formában felmerült, — főiskolai I. gondnokunknak a Sp. Ref. Lapok 1925. évi 10. számában megjelent közleménye hozta a fordulatot — sietett felajánlani szolgálatait. 1925 március 11-én a köziskolai szék ülést tartott, amelyből felterjesztést intézett az igazgató-tanácshoz hogy 1. nagy nyereségnek tekinti és örömmel üdvözli a tanítóképző-íntézetnek a szándékolt formában történő visszavételét; 2. felajánlja a tanári kar közreműködését a propaganda kifejtésében, amelyet tiszáninneni ref. gyülekezeteink körében a képezde mellett kell végezni; 3. megkeresi majd a módját, hogy anyagilag is hozzájáruljon a terv támogatásához; 4. előterjesztést tesz az igazgató-tanácsnak az