Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1924

6 iránt, hogy a főiskola taneszközei a szükséghez képest a képzőnek rendelkezésére álljanak; 5. készséggel vállal tanári munkát a képezdében, ha arra szükség lesz. Az igazgató-tanács pedig 1925 március 25-iki ülésében egyhangú lelkesedéssel a következő határozatot hozta: 1. Az igazgató-tanács ünnepélyesen kinyilatkoztatja, hogy kiszámíthatatlan fontosságú nemzeti és egyházi érdekből, Isten előtti felelőssége tudatában, elengedhetetlenül szükségesnek tartja a tanítóképző-intézet visszavételét; a ma élő nemzedékhez, dicsőséges multunkhoz és boldogabbnak remélt jövendőnkhöz méltatlannak ítéli a most megnyílt történelmi pillanat felhasználásának elmulasztását s meg van győződve afelől, hogy a minden vonalon regenerálásra szoruló magyar élet parancsoló szükségleteivel szemben megbocsáthatatlan bűn volna, ha az áldozatkészség legmagasabb fokát nem fejtenénk ki a nagy alkalom megragadása érdekében ; 2. a visszavétel szilárd fundamentuma a közteherviselésen nyugvó, de progresszív alapú adózás legyen; 3. az egyházkerületi lelkészek és tanítók személyenként szólítandók fel, hogy záros határidő alatt nyilatkozzanak aziránt, minő terhet hajlandók évről-évre magukra vállalni a költségek fedezé sére, bizton remélve, hogy ismert iskola- és egyházszeretetük megnyilvánulása magával ragadó hatást gyakorol egyházkerületünk egész egyetemére; 4. felhivandónak tartja az igazgató-tanács az egyházközségek vezetőit arra, hogy a kulturadó ne pusztán adózással, rideg, erőltetett kivetéssel teremtessék elő, hanem főleg társadalmi úton, hogy az egyházkerület adózó tagjai előtt a kulturadó fogalma odiosussá ne legyen; 5. felhivandók a nagyobb és tehetősebb egyházközségek arra, hogy a reájuk eső terhen kívül önként vállalják el — tehetségükhöz képest — néhány tanító-növendék ellátásának költségeit; 6. ajánlja az igazgató-tanács az 1925 március 31-én ülésező kulturadó bizottságnak, tegyen az egyházkerületi közgyűlésnek indítványt arra, hogy 1926 ra egyházkerületünkben a belkörű tűzbiztosítás előkészíttessék, remélve, hogy a belkörű tűzbiztosítás haszna lehetővé fogja tenni kulturszükségleteink hatékony szolgálatát is. Az igazgató-tanács javaslata után egyházmegyéink egymásután teszik meg a tanítóképző visszavétele mellett felterjesztéseiket. Egyházkerületünk 1925 júl. 8-ra összehívott közgyűlése dönt a nagyjelentőségű kérdésben. A döntés bizonytalan. Dr. Révész Kálmán püspökünk megajánlása alig talált eddig követőkre. Püspök urunk a taníképezde átvételi költségeire, a folyó 1925. évtől kezdve, évenként 5,000.000 (millió) koronát, feltételhez kötötten pedig évenként tizszerannyit, vagyis 50,000 000 koronát, minden-