Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1924

s vagy pl. A sárospataki nyomda története (Sp. Ref. L. 1905.), A spataki főiskola jóltevői a Vay-családból (Sp. L. 1894.), A magyar, különösen a spataki tanulóifjúság 1848-ban (Sp. Ifj. Közlöny 1908—1909.), A sárospataki 4'áklázadások a XVII. században (Sp. füz. 1904.), vagy a Sp. Hírlapban közölt ily című cikke: Véres verekedés a sárospataki polgárok és diákok közötl a XVII. században. Számos érdekes s a főiákpla történetével kapcsolatos adatot dolgozott fel „Sárospatak város házai, romjai, melyekhez történelmi emlék fűződik' c. cikkében. (Sp. Hírl. 1916.) Ha ezeket az adatokat Sz. Q. meg nem örökíti, nagy részük Örökre a feledés tengerébe merült volna. 1917 ápr. 12-én két tanártársát elvitte magával egy sétára, hogy megmutassa nekik a széldombí-§zent Klára apácák klastromának romjait, az Ágoston-rendi klastrom helyét a Krauszféle hécei korcsma helyén, a Czeglédi Ferenc-féle fep'itályt. Figyelemreméltó adalékul szolgál Sárospatak s a vár történetéhez a Trauthsohn és Bretzenheim hercegi családok történetét tárgyaló cikke is (Sp. Hirl. 1917.). A sárospataki főiskola történetéhez tartozó dolgozatai amaí életrajzok is, melyeket egves pataki tanárokról írt (Soltész J., Árvái J„ Prot. egyh. és isk. 1. 1879. Kövy S. életrajza Sp. L. 1893). Különösen kiemelkedik e tekintetben Lorántfy Zsuzsánna élet- és Jellemrajza, mely a Sp. L. 1901-iki évfolyamában s az Adalékok Zemplénvármegye tört. 1901-iki évfolyamában jelent meg. A fejedelemasszony élete és nemes erényei előtt való őszinte hódolat e rajz, melyhez a vonásokat Sz. G. a glóriás fejű nagyasszony cselekedeteiből, férjéhez való viszonyából és a róla fennmaradt egykorú följegyzésekből és levelezéséből kölcsönözte. (Az Erdélyi, Finkey-testvérek s Tóth Miklósról szóló emlékbeszédekről már fenníebb volt szó.) Kiváló érdemeket szerzett Sz. G. a Szombathi János által latin nyelven írt, 1860-ban a tiszáninneni ref. egyházkerület által Erdélyi előszavával kiadott s dr. Gulyás József főgimn. tanár által magyarra fordított História scholae seu Collegii ref. Sárospatakiensis c. műnek 1919-ben történt megjelenése körül. Sz. G. ugyanis a legszívesebb készséggel vizsgálta át s javítgatta a fordítást, sőt a szöveget igen sok becses jegyzettel világosította s magyarázta meg. Tanúja voltam, hogy a könyvtárban milyen fáradságos utánjárással állapította meg a sárospataki főiskolában a XVII. században használt tankönyvek pontos címét, kiadási helyét és évét, amely könyveknek Szombathinál sokszor csak a szerzője volt megnevezve, a könyvcím pontos közlése nélkül. Nagy szolgálatot tett Szinyei Gerzson ama latin nyelvű emlékbeszéd magyarra fordításával, amelyet Szikszai Fabricius Vazul sárospataki tanár tartott özv. Perényi Gáborné szül. Ország Ilona feleit Sárospatakon 1567-ben s amely 1570 ben nyomtatásban is megjelent Wittenbergben, de példányai annyira elkallódtak, elvesztek, megsemmi-