Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1924

95 ^^Hgy példány sem ismeretes belőle, s csupán csak ^HEolata őriztetik a pataki könyvtár egyik gyüjtelé^MlEzt az én megismételt kérésemre ültette át magyar ^BTta a Sp. Ref. Lapok 1918-iki évfolyamában.) Igen ^Bődéstört. forrás ez, melyben egyebek közt azt is ^^wy Ország Ilona áhítattal hallgatta Kopácsi Istvánnak flWfső tanárának predikálását, s hogy Ország Ilona J

bibliai asszony vala. nt a főiskola története leghivatottabb művelőjének e >en az a műve a legbecsesebb és legértékesebb, mely [ú forrásul fog szolgálni minden időben a főiskola törtérészletes megírásánál. Ennek a — sajnos — kéziratban nagybecsű munkának címe: A sárospataki ref. főiskola /ényei és rendszabályai 1618—1836. Ezeket a régi tör/vényeket és rendszabályokat nagy utánjárással és fáradsággal a ' különböző forrásokból (régi XVII. századi városi jegyzőkönyv, ^ Szathmári Király György kézírásos iskolatörténete, levéltár, könyvtári kézirattár, régi egyházker. jegyzőkönyvek) gondosan összegyűjtötte, nagy hűséggel magyarra fordította, igen becses világosító, magyarázó jegyzetekkel ellátta. A nyugalom éveinek gyümölcse e hatalmas kézíratoss kötet, mely 1917-ben már teljesen készen volt. Beköttette s kiadásra ajánlotta a Sárospataki Irodalmi Körnek. A Kör, 1917 jan. 25-én tartott közgyűlésében, hogy a reformáció négyszázéves fordulóját az iskola történetére vonatkozó eme nagybecsű forrásmunkának kiadásával ünnepelje meg :, elhatározta, hogy a munkát kinyomatja s a szerző részére 1000 K tiszteletdíjat állapított meg. Ez a 4 r. alakú, 59 ívre (472 lap) terjedő forrásmunka azonban a mostoha, háborús, forradalmas viszonyok miatt — művelődés történetünk nagy kárára — nem jelenhetett meg nyomtatásban. Szeretjük hinni, s óhajtandó is, hogy az önzetlenül, tisztán a főiskola iránti igaz szeretetből dolgozott Sz. G. eme legértékesebb műve meg fogja találni a maga nemeslelkű Maecenását vagy magában a főiskolában, vagy a főiskola nagylelkű barátaiban. Iskolánk története s a magyar nemzeti művelődés története /' szempontjából rendkívül fontos, hogy e törvények és rendszabályok közkincscsé és mindenkire nézve hozzáférhetők legyenek. Békefi Rémig pl. az 1621-iki törvényeket nem fordította le magyarra, ő csak a latin szöveget közli. Sz. G. az első, aki ezeket, a többiekkel együtt szép magyaros stílusú fordításban tolmácsolja. Van még Sz. G. nak egy másik, szintén kéziratban maradt munkája: a nagy Vay Józsefnek, a septemvirnek, a főiskola főgondnokának, a Vay—Mocsári-alapítvány fundálójának életrajza, amely azonban befejezetlenül maradt ránk. Ehhez Sz. G. az iskolai törvények és rendszabályok lefordítása s jegyzetekkel való ellátása