Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1924

82 Valóban nagy lelki erő és frissesség árad ki Sz. G. eme cikkeiből, pedig ekkor már 79 éves volt. Könyvtárnoki tisztsége, tudomány- és olvasás-szeretete, a kitartó, szorgalmas kutatás ezután is sok új adat fölfedezésére vezette el Sz. G.-t. Milyen öröme volt, mikor nagy kitartást igénylő kutatásai folyamán egy-egy értékes, eddig ismeretlen adatra, forrásra akadt, amelyeket mások, elődei, vagy nem vettek észre,, vagy rájok nézve még hozzáférhetlenek voltak. Ezeket az új adatokat igen szerette s igyekezett is őket közkincscsé tenni — a tudomány javára. 1875 ben a Révész Imre „Figyelmező"-jébe két ilyenfajta cikket írt. Az egyikben Apáczai Csere Jánosról dolgozott fel addig merőben ismeretlen adatokat, a másikban pedig (címe: „Adalék Komáromi Csipkés György életéhez és irod. működéséhez") a pataki könyvtárban talált források, Szombathi jegyzetei, utalásai alapján, a születési idejére, neveltetési helyére s elhalálozási idejére nézve, az eddig ismert adatokkal merőben ellenkező felvilágosítást nyújtó számos eddig ismeretlen adatot dolgoz föl, az addigi, 100 esztendőn át vallott felfogással szemben hitelesen kimutatván, hogy a jeles bibliafordító nem a debreceni főiskolában futotta meg tanulói pályáját, mint addig Bod Péter, Horányi, Ferenczi és Danielik, Szűcs István és utánok mások tévesen tanították, hanem a gymnasiumot Komáromban, a teljes 3 éves theologiai tanfolyamot pedig a sárospataki főiskolában. Halála évéül az 1678. évet állapítja meg. Az irodalmi köztudatba aztán Komáromi Csipkés Györgyről Sz. G. eme hiteles megállapításai mentek át, melyek által helyesbítette, bővítette s előbb vitte addigi tudásunkat. Új adatai teszik értékessé Alistai Farkas Jakab, egy eddig ismeretlen XVII. századbeli író c. értekezését is (Révész Imre: Figyelm.-jében 1876), melyben a külföldön is tanult gönci tanár, majd szikszói és szőnyi lelkész életét és irodalmi működését tárgyalja. Addig ismeretlen új adattal járult a Magyar Tudós Társaság keletkezésének történetéhez (Révész: Figyelm. 1876). mikor egy kéziratos követjelentésből kimutatja, hogy nem Kolozsvári M. győrmegyei követ hozta szőnyegre legelsőben a Magyar Tudós Társaság eszméjét az 1825—26-iki országgyűlésen, hanem Nagy Pál sopronmegyei követ. 1882-ben a XVII. századnak egy igen becses irodalmi emlékét „A szép ki nyit rózsa, gienge viola" kezdetű virágéneket fedezi fel s teszi közzé egy nyomtatott könyvtári könyv végére ragasztott lapról, szakszerű tájékoztató bevezetéssel, melyben kimutatja, hogy e virágének becsét emeli ritka magyaros formáján, szépen zengő rythmusán kívül az a körülmény, hogy az efféle termékek abból a korból a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak. (Abafi: Figyelő. 18b2. XII. k.) Több eddig ismeretlen levél kiadásával is gazdagítani iparkodott irodalmunkat. így Tompa Mihálynak Terhes Sámuel rimaszombati ref. lelkészhez és Finkey József sáros-