Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1916

10 Elsőben is egy nagy nemzeti gyász borította lelkünkre sötét fátyolát. /. Ferenc József, magyar király," hü magyar népének bánatára 1916. nov. 27-én meghalt. Őszinte szívvel vett részt a sárospataki ref. főiskola is ebben a bánatban, hiszen a sokat szenvedett magyar nemzet a megdicsőült királyban azt az uralkodót vesztette el, aki az idegen uralkodóházbeli királyok között legközelebb állott a magyarság szívéhez; aki hallgatta és értette e szív dobogását; akinek uralkodása alatt gazdasági, kulturális, sőt nemzeti-politikai tekintetben is sokat fejlődött ez az ország és úgy megerősödött, hogy számottevő tényezővé vált a nagyobb európai nemzetek sorában; úgy megerősödött, hogy — amint azt az utóbbi háborús évek bizonyítják — legnagyobb erejévé és támaszává lett a monarchiának és a trónnak. Azt a nagy királyt akinek hosszú, békés uralkodása annyi áldással járt a magyar nemzetre —. méltán zárja szívébe minden igaz fia a hazának. A sárospataki főiskola is áldó kegyelettel örökíti meg a „legalkotmanyosabb uralkodó" emlékezetét. A veszteség fájdalmára nagy enyhületet és megnyugvást hozott a jóságos öreg király utóda, a daliás ifjú Károly király, akit forró lelkesedéssel, a hagyományos hűséggel és hódolattal köszöntött a magyar nemzet az ősi trónon és ünnepelt, mint koronás királyt. A sárospataki főiskola is hódolattal vett részt az uj uralkodó ünneplésében. Ott voltunk lélekben ős Buda-várában ; a távolból is ünnepi áhítattal éltük át a koronázás magasztos eseményeit, majd 1917. január 4-én ünnepet ültünk és lelkesedtünk a szép lelkű, rokonszenves, nemes gondolkozású és meleg szívű uralkodóért és fenkölt hitveséért. Teljesítse be a népek nagy Istene azokat a reményeket, amikkél e nemes uralkodó pár eddigi élete és hozzánk való eddigi viszonya is biztatnak bennünket. Találják meg ők is biztos támaszukat a magyar trón erejében, boldogságukat a magyar nép szívében; találjunk mi is bizodalmat és megnyugvást ő bennük s legyen általuk is boldogabbá a magyar! „Üdv nevökre, áldás életökre!"