Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1913

13 noka, 3 éven át fögondnoka, 1918. évi november hó 30-án, életének 76-ik évében elhunyt. Boldogúlt nagy halottunk temetése 1913. évi december hó 3-án délután 2 órakor lesz — Sátoraljaújhelyben. Sárospatak, 1913. évi december hó 1. Áldott legyen emlékezete!" Temetésén főiskolánk tanári kara testületileg jelent meg, hátra maradt özvegye előtt a közigazgató fejezte ki a tanári kar részvétét a következőképen : Méltóságos Asszonyom! Fájdalomtól lesújtva jelentünk meg, Méltóságos Asszony, a mélyen sebzett, gyászbaborúit család előtt, hogy kifejezzük a sárospataki főiskola s ennek tanári karának mélységes fájdalmát, abból a mérhetetlen csapás alkalmából, mely Méltóságodat, az egyházkerületet s közelebbről a sárospataki főiskolát s tanári karát érte, kedves férje elvesztése által. A mély gyászba borúit nagy család jött az ö szűkebb, kedves családjához, hogy közösen sírjanak a csapás felett, hogy vigasztalják egymást a csapások között. Kérjük Méltóságodat, hogy fogadja főiskolánk s tanári karának őszinte részvétét e csapás alkalmából s kérjük a Gondviselést, hogy vigasztalja meg Méltóságodat s az egész családot s adjon erőt és erös hitet a fájdalom elviseléséhez s megnyugvást az ö bölcs akaratán. Mi pedig, kik bölcs vezetőt, szeretetteljes kormányzót s igaz pártfogónkat vesztettük el a Főtisztelendő és Méltóságos Püspök úrban, siratjuk öt, mert megérdemli. „Megtartjuk emlékét szívünkben!" Megemlékezünk dr. Bartha Béla elhunytáról, ki egykor főiskolánk jogakadémiájának volt szép reményekre jogosító tanára. Tiszafüreden, ifjúságának boldog szigetén, ott lehelte ki lelkét 1914. január hó 20-án. A kik láttuk az ö csillagát, nem így képzeltük annak letűnését. Amint emelkedett gyorsan s egyre ragyogóbban, reméltük, hogy pályája délpontján ott szórja majd fényét egyházi s polgári társadalmunk és nemzeti irodalmunk legtiszteltebb