Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1910
12 élet — előbb csak az egyházkerület, majd a debreceni zsinat óta, tehát csaknem 3 évtizeden át: az egyetemes ref. egyház életének — vezetése kötötte is le első sorban, de azért mindenkor hűséges, igaz szeretettel viseltetett főiskolánk, annak minden intézménye iránt, annak emelésefejlesztése, anyagi, szellemi és erkölcsi előhaladása teljes mértékben szívén feküdt; bizonyságai ennek nemcsak az egyes évfordulók alkalmával tanári karunkhoz küldött s főiskolánk magas rendeltetését hirdető s a tanári pálya és az egyes tanárok megbecsüléséről tanúskodó levelei, nemcsak a föpásztori működésének 25 éves fordulója alkalmával gyűjtött 1000 frtos Kun-püspök-alapítványnak főiskolánk tápintézetére való átruházása, bibliájának, albumának, egyházi jellegű könyveinek fia által, de az ő óhajtása alapján, főiskolánk könyvtárába történt adományozása, hanem még inkább az a kitartó érdeklődés és odaadás, amelylyel az évzáró vizsgálatok alkalmával napokon keresztül elnökölt, az évzáró ünnepélyekben gyönyörködött s főiskolánk mindennemű ügyeivel alaposan megismerkedett, azok vezetésében, rendezésében nagynevű elnöktársaival együtt részt vett. 44 évig állott főiskolánk kormányzatának élén s az ö patriarchalis alakja — amely a jóságnak, szeretetnek igaz megtestesülése volt — szinte hozzátartozott főiskolánk ünnepi képéhez, attól mindnyájunk előtt elválaszthatatlannak tetszett; mindnyájan, kik a főiskola munkásai vagyunk, itt láttuk öt, itt mint kis tanúlók s itt mint öszbecsavarodó mesterek, s ö mindig ugyanaz volt, ugyanaz a jóság, ugyanaz a nyájasság mindenkihez, a legkisebbhez, iegalantabbállóhoz is, aki mindenkit tiszteletre, hódolatra késztetett; nem annyira püspök volt ö, mint inkább a főiskola és egyházkerület első munkása, a szeretet igazi apostola, de azért— a nehéz órákban láttuk, — az a határozott és bölcs vezér, akire mindnyájunk szemei édes megnyugvással tekintettek fel. Élete fényes, ragyogó példa mindnyájunk előtt a hűségre, odaadásra, szeretetre, alázatosságra. Magas kort ért, olyan kort, amilyet Isten csak az ő szeretteinek, választottainak enged. Hivatását betöltötte, ama nemes harcot megharcolta s eltétetett számára az örök jutalom. Halála felett nem