Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1910
13 kesergünk, nem jajongunk, hanem fájdalommal bár. de megadással hajlunk meg a természet örök törvényének megnyilatkozása előtt. Porrészei elhamvadhatnak, de lelkének fénysugarai útunkon továbbra is világítani, szívünkben továbbra is melegíteni fognak. Főiskolánkat 12 tagú tanári küldöttség s az egész theol. ifjúság képviselte a temetésen, a tanári kar (3 hétig viselt gyászjelvényt érette. Ugyancsak az új iskolai év küszöbén — a gyásznak és elmúlásnak e sötét napjaival csaknem egyidejűleg — más veszteségek is érték főiskolánkat, oly veszteségek, a melyeket nem a halál, földi pályafutásunk ezen gyakran erőszakos lezárója szabott ki reánk, hanem részint az előhaladó s immár hanyatlásához közeledő emberi életkor, részint egyházkerületünk rendelkezése. E veszteség nem más, mint 5 kiváló, tudományban és paetlagógiai ügyességben épúgy, mint főiskolánk s ezzel együtt a haladás, felvilágosodás eszméinek szolgálatában egyaránt kitűnő tanárunknak az új iskolai év kezdetével főiskolánk kebeléből való kiválása. E tanárok : dr. Szánthó Gyula, Buza János, Zsoldos Benő, Kovácsy Sándor és Domby László. Közülök a 4 első 30 évet jóval meghaladó, páratlan sikerű tanári szolgálat után a jól kiérdemelt nyugalomba vonult, az ötödiket, Domby Lászlót az egyh. ker. felsőbb leányiskola vezetésére szólította el az egyházkerület bizalma. Nem volt még rá eset e 380 éves főiskola történetében, hogy egyszerre öt kipróbált hűségű és erejű, tudományú és sikerű tanár vált volna ki főiskolánk kebeléből, a kik annak szellemével és hagyományaival teljesen összeforrottak s e szellem — a mely a protestáns felvilágosodás és szabadelvüség s ezzel együtt a magyar nemzeti műveltség szelleme — leghűségesebb, legigazabb képviselőivé, hirdetőivé váltak, s ha eltávozásuk felett, minden sajnálkozásunk mellett is, meg nem döbbentünk, komoly aggodalmak rabjává nem lettünk, ez egyfelől csak azért történt, mert mindnyájunknak meg kellett hajolnunk ama parancsoló szükség előtt, mely nyugalomba-vonulásukat előidézte, mindnyájunknak meg kellett értenünk, hogy miután tömjénük javát főiskolánk s ezzel a tudomány