Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1907
13 áldásai nemcsak kifelé, hanem befelé is nyilvánvalóakká lesznek s lényegesen hozzá fog járulni főiskolai háztartásunk szilárdabbá tételéhez, más, nem kevésbbé fontos iskolai célok erőteljesebb szolgálatához. Ugy legyen ! Megnyugtatásunkra szolgált még az is, hogy főiskolánk nagyobb rázkódtatások nélkül illeszkedhetett be az új Egyh. Törvények által teremtett helyzetbe. Egy és más hagyományos jogunkat, mint képviselőink önmagunk által való választását, az egyházkerületi s főiskolai kormányzó hatóságok tagjaira való szavazati jogunkat, fel kellett ugyan adnunk és ez a túlságos egyformásítás a múlthoz képest semmi esetre se jelent gazdagodást főiskolánk autonomikus szervezetében: de inig egyfelől reméljük, hogy ez az egyformásítási irány végképp ki merítette már magát, másfelől tiszteletteljes bizalommal kérjük a főt. Elüljáróságot, hogy főiskolánk ama tulajdonságait, amelyeknek kiválóságát és egyéniségét köszönheti, nivelláló törekvések és intézmények által végképp elenyészni ne engedje! Sárospataki főiskola 1881-ig egy volt a hazában, az egyházban ; vigyázzunk, hogy egyik iskolájává ne legyen az egyháznak, a hazának! Uj Egyh. Törvényeink adtak alkalmat a régóta készülő tanári szolgálati szabályzat bevégzésére is Nem könnyű munka volt és még így sem tökéletes, de mégis megelőztük vele a többi iskolákat s addig is, míg a konvent készíthet egy ily általános, megint nivelláló szabályzatot: a mi szabályzatunk mindenesetre alkalmas lesz arra, hogy tanáraink jogviszonyainak és kötelességeinek szilárd mutatója legyen. Általában véve megnyugtató körülmény volt az is, hogy főgimnáziumi tanáraink anyagi helyzete a már végrehajtott állami fizetéskiegészítés által lényegesen javult, bár hogy ez sem jutott még el az eszményi magaslatra, mutatja az, hogy az Országos Tanáregyesület közgyűlése, melyen a mi főgimnáziumunk is képviselve volt három tanár által, egyhangúlag, erélyesen sürgette a középiskolai tanári fizetéseknek a bírói fizetésekkel való egyenlősítését és e tekintetben illetékes helyen biztatásban is részesült; akadémiai tanárainkat meg részint az 1908. évre is folyósított 400 koronás drágasági pótlék, részint az országos költségvetésbe a felekezeti jogakadémiák tanárai számára felvett 68 ezer korona összeg s a főtiszteletű Egyházkerületnek az Egyh. Törvényekből folyó ígérete, sőt önelkötelezése erősítgette és biztatgatta s a jobb jövendő reményében odaadással, önzetlenül hordozták többen meg