Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1906

228 találkozunk. Ki ne emlékeznék arra, hogy látott barnapiros arcú, fekete hajú, barna bajuszú és halovány arcú, barna hajú és „kese" bajuszú magyar embert. Mindkét tipust egyformán magyar tipusnak ismerte fel anélkül, hogy figyelmét e két bőr- és hajszínváltozatra felhívta volna valaki; anélkül, hogy megmagyarázták volna neki, hogy egyik a török elem, a másik a finnugor elem atavisztikus egyede. Kinek ne tűntek volna fel, — e nép mélabús hallgató és rapsódikusan gyors menetű dalai. Pedig e lelki megnyilatkozásban is, valamint táncában is a finnugor és a török elem nyilatkozását fedezhetjük fel. A honfoglaló két elem, melytől a mai magyart 20—25 emberöltő választja el, ma is közöttünk élő és megkülönböztethető faji elemek, faji egyedek. Sokan felvetették már azon állítást, hogy a magyar faj jellege nem marad fenn vegyületlen tisztaságban, mit az idegenből hazánkba szakadt és megtelepedett vitézek, nemesek, lovagoknak, kézműveseknek adott s ránk maradt királyi adomány levelek igazolnak. Mindazon által Weszmann Ágost, német zoologus származási teóriája értelmében ezen állítás, ha mond is valamit, balhitünket eloszlatja. Ezen öröklési teória értelmében, — amint Seemayer Willibáld etnográfus is megjegyzi, — ismert egy családot, melyben mind a férfi, mind a nő igaz barna piros törökös magyarok voltak s gyermekeik egytől-egyig szőkék, kékszeműek. Visszaütöttek egyetlen szál germán vérű nagyanyjokra. Ha e teória áll egyesekre, családokra, nemzetségekre, — akkor áll népekre, nemzetekre, s főleg a nemzetek azon rétegére, melynek testi és lelki faji jellege a kulturával szemben conservativ maradt. Mely rétegnek nyelve — érzelem és gondolkozás világa a középkor óta is keveset változott. Amelyről a lelki és testi átöröklés tana szerint, a tudományos kritikán kivül a történet irók megállapították, régóta és határozottan, hogy a népek jelleme állandó és át nem alakítható.

1 i Lásd: Ribot A lelki átöröklés 136 1.