Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1906

73 határozott eltérés van, noha a végső összeg mindenikben ugyanaz (150 zsolt.). Pedig szerző a zsoltárokkal erősen birkózott, azokban a feliratok által okozott eltéréseket komolyan megfigyelte és méltányolja is; szinte érthetetlen azért, hogy a zsoltárok egybeállításában és szétválasztásában szembeszökően mutatkozó eltérések felett elsikolhatott. Az újszövetségi könyvekre nézve is hiányosnak kell a kimutatást s illetőleg az égybevetés folytán összeállított sorozatot tekintenünk. A nem említett könyvekre nézve itt is meg kellett volna jegyeznie, hogy azokban egybevetésre valót nem talált, mert az elhallgatással okot ad a bírálónak a kételkedésre és a bizonyosság keresése által — a fáradságos munkára is. Az összehasonlítás végén igen kitűnő helyen lettek volna bizonyos tájékoztató és megnyugtató megjegyzések. A bibliafordítók írásmagyarázó álláspontját tekintve (II. Rész), szerző Károlyi, Szenczi Molnár Albert, Komáromy Cs. Gy., Meliusz P., Benczédy Székely István, Tárkányi Béla, Káinori Sámuel és végűi a revideált biblia írásmagyarázó álláspontját veszi bírálat alá. Helyesen állítja, hogy bibliafordítóink le egészen Kántoriig túlnyomóan a typico-allegorikus írásmagyarázás képviselői. Kár, hogy a szerzőnek nem jutott már ideje vagy ereje a Kámori és a revideált biblia álláspontjának a többi fordítások álláspontjához mért ismertetésére, bírálatira. Mert míg amazokkal többnyire könyvről-könyvre foglalkozik állításának igazolása végett, itt megelégszik néhány általános megjegyzéssel, a revideált bibliára nézve p. o. csak annyival, hogy „ugyanezt mondhatjuk a revideált bibliáról is". Azonban az igazolás itt is, amott is elmaradt, holott pedig eléggé szép és kívánatos munka lehetett volna. Ez bizony hiány, aminek nem örvendezhetünk, s amit nem dicsérhetünk. Hiány az is, vagy mondjuk elnézés és a bírálat komolyságának rovására esik, hogy Tárkányit ismertetve, nem szól arról, hogy ő melyik külföldi író nyomán halad, holott ezt ő maga bevallja. Az a néhány sor, amelyben a pályázó a bibliafordítókra, épen irásmagyarázói álláspontjukra vonatkozólag visszapillant, jó érzékre, a régiek jó törekvéseinek tisztes megbecsülésére mutat s teljes elismerést érdemel. Használt forrásai elégségesek s gondos utánnézésről tanúskodnak. Az egész mű nyelvezete egyszerű, világos. Egészben véve — feltüntetett hiányai mellett is — nemes