Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1903

4 félreismertetésnek ha nem is áldozata, de mindenesetre sok mellőztetésnek az elviselője! * * * Pásztor Sámuel a sárospataki főiskolában 1885. szeptember 7-ike óta viselt hivatalt, örökébe lépve Ivánka Sámuelnek, akinek visszavonulását 1884-ben jelentette be az igazgató-tanács a nyári egyházkerületi közgyűléshez, miután a kifáradt mester 24 éven át volt itt e helyen a magyar református egyház énekügyének Isten kegyelméből való munkása, akinek reformátori buzgóságát soha sem becsülhetjük meg eléggé. Olyan tanszékre jött a főiskolába Pásztor Sámuel, amelynek gyökerei össze vannak nőve a sárospataki főiskola egész életcéljával, történelmi múltjának teljes egészével, mai törekvéseinek csak félremagyarázások folytán lekicsinyelt hamisítatlan protestáns hivatásával: de amely tanszék a maga különleges alakjában és céljának megfelelő mivoltában csak 1827-ben lőn rendszeresít ve. amikor is t. i. szervezte az alma-mater az ének-, zene- és építészeti tanszéket. Kissé feltűnő dolog ez főiskolánk történetében, mivel köztudomás szerint teljes igazságot tartalmaz az az állítás, amelyet Orbán Józsefnél találunk, aki a Sárospataki Énekkar Történetében (13. I.) így ír: »Sáros patakon az éneklésnek mindig első fontosságúnak kellett lennie, mert tanítók és lelkészek innen menvén ki nagy területre: a tanítók nemcsak tudományt tanítottak, hanem éneklést is vezettek s ez tette szükségessé, hogy főiskolánkban az ifjúság rendszeresen taníttassék az éneklésre, mert csak így lehettek képesek az egyes egyházakba kivitt tanítók az éneklés tanítására és vezetésére.« A rendszeres tanítás azonban nem volt arra hívatott, egyenesen arra beállított egyénnek a kötelességévé és tisztévé téve, hanem az idősebb ifjak voltak a tanítás végzői s az egész ifjúságnak volt közös terhe és kötelessége gyanánt megállapítva az éneklés vezetése; a kántorok, az ú. n. publikus kántorok állván elsősorban a közéneklés vezetői között i Hogy ennek dacára is volt vagy lehetett a főiskolában énektúdás, énekismeret, hogy a kor-viszonyokhoz képest olyan-amilyen zenegyakorlat is fejlődhetett ki: azt nem áll jogunkban kétségbe vonni, mert a főiskola egész múzsaseregét úgy is képzelhetjük, mint valami madársereget, amely Isten adta tehetségé-