Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1903

10 hanem más hangszerek kezelésébe is belefog s most kitűnő fuvolásként lép fel, — a tilinkón játszásról nem szólva! — majd a cimbalmozást tanulja meg s hogy az akkor még szintén drága cimbalom-iskolának birtokába jusson, mint maga említé: három nap alatt lekottázta s ezzel a cimbalmozáshoz szükséges előismeretek összegét biztosította magának. Keserves dolog volt, de a zeneszeretetnek így kellett kifognia a diákszegénységen ! A vonós hangszerektől sem idegenkedik, azokkal is megpróbálkozik a kezelés szempontjából, mint zeneegyleti tag, bizonyára nem másért, mint azért, hogy itt is és ícji/ is szélesbítse zenei érzékét s hajlamának nagyobb területen biztosítsa a kifejlést. Lehetetlen nem látnom ezekben a foglalkozásokban azt, hogy mindez már cél- és öntudatosan történt; nem a jövendő kenyérkereseti pályát illetőleg, hiszen a református lelkészségre vállalkozó ifjú biztos kenyeret láthatott maga előtt, hanem abból a szempontból, hogy zenét szerető lelke előtt minél több oldalról táruljon fel a zenei világ, hogy abból minél több kincs jusson birtokába s minél erősebb nyomok verődjenek azon a kedélyen, amely alapjában véve sohasem volt ellensége a reménység szőtte édes ábrándoknak, amelyek a zeneművészet által oly természetszerűleg támadnak, mint a mester-kézműves kezében a mesterség valódi dolgai. Lelke megittasodott a zenétől s szabad idejének óráit és perceit a zenei gyakorlatra szánja, de azért hűséggel végezve iskolai tanulmányait is, amelyekben a kissé idegenkedéssel, félénkséggel átszőtt, a mesterek iránt érzett szinte páratlan tiszteletből fakadó tartózkodás nem mindig biztosítja neki a várt sikert, pedig tanárai szeretik, becsülik, szorgalmáért, szerénységeért s zenei kiválóságáért talán még becézgetik is, hiszen szerénységgel párosúlt kifogástalan magaviselete annak idején közmondásos is volt. Különösen prédikálni szeretett s ha prédikálásaiban érvényesítette a zene-törvényeket, természetesnek kell tartanunk, mert öntudatos eljárás volt. Hogy mit végzett az énekkarban, mint vezető, arról az akkori énekkari jegyzőkönyvek tanúskodnak, a betanított nagyszámú darabok, a számos szereplések, amelyekkel pénzt gyűjtöttek az 1882-ben tartandó énekkari száz éves emlékünnepélyhez s a szerepléseken elért sikerek. Arra pedig elég sokan emlékezünk, hogy az ifjú hangvezér olyan vezetőnek bizonyúlt, akit idő multával ís követnek vezénylési modorában s hogy milyen nagy értéke volt ez irányú hivatottságának, annak legékesebben szóló bizonysága