Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1898

9 mely szerelemből végre Lucretiának következik szörnyű haldia." Az átdolgozó munkáját, utolsó három sorában innen Patakról keltezi, 1577-ből. Ebből, és sok más belső okból, Szilády Áron azt következtette, hogy e költemény szerzője Balassi, és e nézetéhez oly szilárdan ragaszkodott, hogy Balassi költeményeinek tőle rendezett kiadásához is hozzácsatolta. Sokáig én magam is ebben a nézetben voltam, de Illésy közlése

1, mely szerint Balassi épen ekkor Patakon nem lehetett, teljesen lehetetlenné teszi e föltevés további fenntartását. A másik magyar átdolgozó Csenkeszfai Poőts András, kinek >Ifjui verseic közt 1791-ben jelent meg a szintén verses átdolgozás: „Senai Lucretzia, kinek törvénytelen életét spéldás halálát Aeneas Sylvius írásaiból magyar versekbe szedte egy L. Baronissa parancsolatjára és most világ eleibe is botsátotta Cs. P. A." Magukkal a magyar átdolgozásokkal elég bőven foglalkozott az irodalomtörténet. Az első átdolgozás szerzőségének kérdéséhez Szilády szól hozzá legalaposabban, noha nézetünk szerint ma már túlhaladott álláspontból. Az E. Philol. Közi. 1890. folyamában pedig ifj. Matirko Bertalan foglalkozik bőven a magyar átdolgozásokkal. Én pedig a Prot. Szemle ugyanazon évi folyamában közöltem Poóts életrajzát, az írod. Tört. Közlemények VI. kötetében pedig mindkét átdolgozást felölelő értekezést tettem közzé. Ezekhez a tanulmányokhoz aztán most, mintegy hátterűi, szükségesnek tartottam magának az eredetinek méltatását adni. II. Aeneas Sylvius humanista volt, bővölködve a humanisták összes erényeivel és hibáival. Nem csodálkozhatunk hát rajta, hogy elbeszélésében annyi erős realismussal, sőt sok helyen obscoenitással is találkozunk. Hiszen a renaissance irodalma is a reactio törvénye alatt állott. Innen vannak realistikus túlzásai. A középkor idealistái elhanyagolták a testet. A művészetek körében is csupán a lélekre fordítottak gondot; a test rajza számba sem jött; a festő az arcra lehelte rá lelkét, szellemét; alak. jának többi testrészét hosszú, átláthatatlan s a test idomaihoz nem illeszkedő lepel borította be. Ha pedig a bő barátcsuha nem volt eléggé vastag, akkor alóla idétlen, elnyomorodott, kiaszott test körvonalai látszottak. A néző szeme nem találva másutt kellemes nyugvópontot, mintegy művészi erőszakkal kényszeritették, hogy a 1 Irodalomtörténeti Közlemények. 1895. 192. s köv.