Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1897

6 szen gyakorlati és a theológia többi munkájától annyira nem különbözik, hogy sokszor még nagy theológusok is vagy az egész theológiai rendszer egy része képpen tárgyalják, mint p. o. Augustinus a „De doctrina christiana" IV. könyvében, vagy megfordítva, —• minthogy a többi theológiával is a papság foglalkozik. — a papság címe alatt hozzák forgalomba, mint p. o. Chrysosthomus „kbqí hQocrvvrji., című munkájában. Vagyis a theológia első kifejlésében még nincs különbség a gyakorlati theológia és a többi theológia között, minden együtt hömpölyög még az egyház tudományos munkásságának a folyamában s habár az a munkakör, a melyet a gyakorlati theológia mivel, a valóságban létezik is, mégse nevezhető a gyakorlati theológia munkakörének, a miatt, mert külön gyakorlati theológia még nincs is és így itt, e ponton a gyakorlati theológia munkaköréről beszélni sem lehet. Azonban a theológia életreébredésétől kezdve egészen a reformációig nagy számban vannak olyatén művek, a melyek a ma gyakorlati theológiának nevezett szak irodalmához tartoznak. Vizsgáljuk hát meg közűlök legalább a legkiemelkedőbbeket, hogy minő körére terjeszkednek ki a gyakorlati theológia munkájának, mily alapon és mily irányban mivelik azt ? A kultusz, vagy ha úgy tetszik a liturgika köréből ott látom az Areopagita Dionysius „De ecclesiastica hyearchia"-jában a ker. kultusz elméletét, melyről a kritika azt vallja, hogy ezt az elméletet belefulasztotta az uj platonikus bölcsészettől kölcsönzött spekulációkba és a ker. kultusz cselekményeiben nem lát mást, mint misztériumokat. Ott látom Maximus Confessort az ő „Mistagógiá"-jával, melyben egy trichotomikus psycnológia bevonása által misztikus drámát csinál a ker. kultuszból. Ott látom Sevillai Izidort és Habanus Maurust, a kik a már meglevő kultuszcselekményeknek szolgai leírói. Vagyis amazoknál nincs gyakorlati cél, nincs meg az élettel való érülközés; emezeknél hiányzik a tudományosság. — A katekhetika első képviselője Jeruzsálemi Gyrill-, e nemű műve azonban tartalmára nézve inkább dogmatika, tárgyalására nézve inkább homilia. De Augustinus „De catechisandis rudibus" c. műve úgy anyagban, mint módszerben szakít a többi theológia merő speculációjával s elsőnek közelíti meg azt az útat, a melyen a gyak. theologia a spekuláció és empiria között halad. Ugyancsak ő teszi meg az első lépést ebben az irányban az egyházi beszéd formájáról adott fejtegetéseiben ; kezdeményezésének szerencsés továbbfejlését azonban az egész reformáczió előtti korra megakasztotta a N. Károly rendeletére Alcuin által szerkesztett Homiliarium. —