Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1897
7 A lelkigondozás terén alapvető és sok tekintetben ma is túlszárnyalatlan mű a N. Gergely „Liber pastoralis curae"-ja, nagy lélektani ösmerettel és élettapasztalattal írva és olyatén kazuisztikával, melynél különbet a későbbi írók sem igen mutatnak fel, de a melyre maga a szerző alkalmazza Naziaméni Gergelynek azt a híres mondását, hogy „az emberi lélekkel való bánás a művészetek művészete." Értékes munkák még az Ambrosiuse': „De officiis ministrorum ecclesiae;" a Hispaliai Izidoré: „De sacerdotum in ecclesia officiis;" a Clairvauxi Bernáté: „Tractatus de moribus et officiis episcopo rum;" a Babamis Maurusé: „De clericorum institutione." Magas, sőt eszményi kívánalmakat állítnak fel ezek a papi hivatásról és a hivatalról, melyeknek körébe szerintök már nem kevesebb tartozik, mint a prédikálás, az ifjúság vallásos nevelése, az istentisztelet végzése, a lelkigondozás, az egyházi igazságszolgáltatás, a világiak befolyásának felhasználása és ellensúlyozása, tehát az utolsót kivéve, a mai gyakorlati theologiának majdnem egész köre. És mindezt mégse tarthatjuk sem gyakorlati theologiának, sem a gyakorlati theológia munkakörének, hanem a szélesebb értelemben vett pastorális theológia darabjainak, a melyek azt adják elő, hogy a klerikusnak, vagy pásztornak minő külső és belső tulajdonságokkal, a lelkesedés és jellem, a készültség és ügyesség, szóval a hivatás és hivatalviselés minő feltételeivel kell bírnia. Értékes anyag ez tagadhatatlanúl, de mégsem az az egész, a melyet a gyakorlati theologiának kell feldolgoznia; szélesbűit munkakör magának a klérusnak, de nem a teljes gyülekezetnek, vagy legalább a gyülekezeti életnek ; egyikben-másikban ott van már a rendszer és a tudományosság is, de nincs meg azoknak egységes és következetes keresztülvitele és nincsen meg még csak sejtelme sem annak, hogy mindez a theológiához tartozik, hogy szerves alkotórésze annak és mint ilyennek az exegesis és a dogmatika mellett kell helyet foglalnia a theológia rendszerében ; mindez hiányzik még és így a középkor e korbeli munkásságának a végösszege megint csak az, hogy nincs se igazi gyakorlati theológiája, se igazi gyakorlati theológiai munkaköre. Van pastorális munkakör és ennek megfelelőleg valamelyes pastorális theológia. Éppen ilyen adoptálatlan állapotban élnek a kor végén a theológusi munkálkodásnak többi szülöttei: a morál, az asKetika és a kánon-jog. Az egyházi és részben a zárdai élet ezeket is létrehozta, a nélkül azonban, hogy illő helyet biztosított volna nekiek az egyház munkakörében és a theológia rendszerében. Papuralom és a dogmatika zsarnoksága, ez a két hatalom tartotta rabságban az