Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1896

8 elfogultság volna. Döderlein felfogása, mely Nitzsch után kapott lábra, a mely szerint a dogmák csak egyéni vélemények kifejezőinek tekintendők, alapjában helyes, de alkalmazásában helytelen, mert, mint az imént említém, a mult által közössé lett véleményt egyénivé sorvasztani elfogultság. Protestáns állásponton is, mint Harnack mondja a dogmák a keresztyén vallás tartalmát kifejező tételek gyanánt tekintendők 8 mint ilyenek nem egyszerű egyéni vélemények, hanem egyúttal köztudatot magukban foglaló tanok is. A dogmás keresztyénséget úgy kell tehát vennünk, mint a mely a történeti fejlődés menetében állt elő. S ha rá akarunk mutatni, hogy a történeti fejlődés mily alapon s mely irányban történt: az alapot az evangéliumokban, általában a szent írásban találjuk meg, az irányt pedig a görög műveltségtől áthatott keresztyén tudósok szellemi munkásságában, a mint ezt Harnack a következőleg fejezi ki: „a dogma a maga conceptiójában s kiépülésében az evangélium alapján álló görög szellemnek a munkája." (Dogmengesichte. I. k. 18. 1.) Ebben a tekintetben tehát az a meggyőződésünk, hogy a dogmákkal nem könnyű leszámolni, mert vallásos szempontból az evangélium az alapjuk, tudományos szempontból pedig épen az a nagyra becsült szellemi erő, mely a bölcsészeinek volt a forrása, t. i. a görög szellemi képesség. A dogmák rendszerének alapját s történeti fejlődését tekintve tehát áll az, a mit Rothe mond, t. i. hogy a dogmák alatt olyan tanokat, egyházi tételeket kell érteni, a melyeket az egyház a maga körében, saját tekintélyénél fogva, általános érvényre emelt, még pedig írás-elvi alapon. Ebben a felfogásban van mindenek felett kifejezve az a jelentőség, melyet a dogmák ma is képviselnek, melylyel ma is mintegy rendelkeznek, a mennyiben t. i. az egyház, mint társulat, mint egyesület bizonyos szabályokat, meghatározott tételeket, tanokat állapít meg, melyek arra szolgálnak, hogy a hozzátartozókat minden más társulat, minden máa egyesület tagjaitól megkülönböztessék. Itt említhetni meg a dogmákat magukban foglaló u. n. symbolikus iratokat s ezeknek jelentőségét. Ezek is épen olyan alapon álltak elő, mint a tartalmukat képező dogmák t. i. egyfelől írás-elvi alapon, másfelől a történeti fejlődés menetén s egyúttal az emberi ész erőinek a nyomán. Ezek is az egyház, mint tár-