Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1896

9 eulat által felállított, megállapított jelvények, megkülönböztető jelek tekintendők, a melyeknek jelentőségük épen ebben keresendő. Dogmák, symbolumok voltak, vannak és lesznek mindenkor a keresztyén egyházban, mert a keresztyén egyház nem más, mint bizonyos vallásos-erkölcsi célok és feladatok elérése, megoldása céljából alakúit egyesület, melynek, mint ilyennek, kellett lennie a múltban, kell lennie a jelenben s kell lennie a jövőben is bizonyos szabályainak, melyek őt a többi más társulatoktól megkülönböztessék. „Igen ám!"— szinte hallom az ellenmondást, — „csakhogy a dogmáknak a lelkiismeret szabadságával összeütközésbe kell jönniök s a lelkiismeret érdekében el kell azokat vetni." Szinte hallom, a Kahnis által mondott igazságot hangsúlyozni : „a mi keresztyénségünk nem a szilárd alapra épített dogmák összegében áll, hanem az Istenneli életközösség teszi annak lényegét, mely a megfeszítettben való hit által a szent lélekben gyökeredzik." (Dogmatik. 624. 1.) Magam elé képzelem a meggyőződés hevétől áthatottakat, a mint ugyancsak Kahnis-sal így szólnak: „az olyan confessionalismus, mely minden további fejlődést megakadályoz, nem evangéliumi, mert az evangélium folytonos tökélyesűlését hangsúlyozza annak az egységnek, mely az Isten fiának ismeretében s a benne vetett hitben találja kinyomatát; — nem protestáns, mert a protestantismusról, mely az évszázadok protestatiója a hagyomány ellen, nem lehet feltenni, hogy saját traditióját rávonhassa a vizsgáló lélekre, mert ő maga is ennek köszöni lételét; — nem történelmi, inert az evangyéliumi egyház előretörő szelleme 300-ados múltjában eléggé bebizonyította jogosultságát." (Dogmatik. 618. 1.) Egész tisztelettel meghajlunk e tiltakozás előtt s igazat is adunk a tiltakozóknak, elfoglalt álláspontjukból kifolyólag, hanem úgy vélekedünk, hogy e tiltakozás nem szállíthatja le a dogmáknak jelentőségét, — mert e tiltakozás más irányba szól inkább. A dogmákat mi teszi szükségessé ? Nem más, mint az egyház létszerű és látható oldala, melynek a biblia eszményi, láthatatlan oldalát képezi s ezt a láthatatlant az ember láthatóvá akarván tenni, tételeket, dogmákat állít fel, hogy az egyháznak hit-életi folyamata előttünk nyilvánvaló, szemmel észrevehető legyen. Ezek a tételek, mint emberi alkotások, lehetnek töké-