Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1896

T nesen törvényt, rendeletet értettek, a mint ezt Seneca Ííy fejezi ki: „vannak decretumok, melyek azonosak a görögök dogmáival, a melyek védelmet nyújtanak, biztonságunkat és nyugalmunkat megoltalmazzák, magukba foglalván egyúttal az egész életet s a dolgok egész természetét." (Ep. 94—95). Magában a keresztyénség alapját képező új-szövetségben kettős értelemben fordul elő a dogma szó, t. i. politikai és vallásos értelemben. Politikai értelemben használtatik a Lukács. H. r. 1. v. s Apóst. Csel. XVII. r. 7. versében; vallásos értelemben az Ephesus. II. r. 15. v. s a Koloss. II. r. 14. s 20 verseiben. Meg jegyzendő azonban, hogy ez utóbbi értelemben a zsidós, a mózesi törvényekre alkalmazva. A keresztyénség első századaiban e szót Chrysosthomus s Theodoretus már a keresztyén vallás tanainak jelölésére használják, szemben a mózesi törvényekkel; az Ignác neve alatt felmaradt levelek egyikében, mely Magnesiába intéztetett: az Urnák és apostoloknak dogmái említtetnek (13 fejezet). Origenesnek Celsus elleni iratában is, mint dogma említtetik a keresztyén vallás tana. (3. 39.) Mint dogma, mint kötelező érvényű törvény tekintetett a keresztyén vallás a maga egészében anynyiban, a mennyiben tartalmát absolut érvényű igazság gyanánt az isteni kijelentés képezte. Basilius az ő „de Spiritu Sancto" című műve 27. fejezetében dogmának nevezi a keresztyén vallást, mert maga az egész vallás a dogmák által jutván kifejezésre, általánosan kötelező érvényt foglal magában. Vagyis hát az egyház körében a dogmák úgy szerepelnek, mint a keresztyén vallásos hitnek, a keresztyén vallásos igazságoknak tanai, tekintet nélkül arra, hogy ezek a dogmák eredetüket véve figyelembe, pusztán egyéni vélemények kifejezői voltak, a mint ezt Ancyrai Marcellus mondja: „rá roi dó-yiiurfig Svnfin rrjg áv&noTrívrjq eysrcti fíovl.fg ti xaí yvoi/uji." Egyéni véleményt fejeztek ki eleinte, de lassanként többek közös meggyőződésévé vált ez az egyéni vélemény s mint ilyen általános érvényt kezdett gyakorolni, mely végre is általános kötelezettségben végződött. A történeti fejlődés alapján így kell fontolóra venni a dogmákat, vagy hittételeket s helytelen dolog a régmúlt idők által megállapított tételeket egyszerűen csak egyéni véleményeknek tartani, mert a századok hosszú folyama alatt az egyéni vélemények köztudattá, köznézetté váltak, melyekben csupán az egyénit látni;