Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1888

10 Ha aztán kilépnek az életbe: ne bízzák el magukat; azért, mert a jogász vagy a theologus egy kis irodalomtörténetet vagy aeszthetikát hallgatott, ne akarjanak ítélő bírák lenni irodalomtörténeti vagy aesztbetikai vitás kérdésekben; hanem abbeli ismereteiket használják fel saját szakjukban látkörflk bővítésére. A mi végűi a tisztult erkölcsi fogalmakat illeti, ezeket már itt az iskolában megszerezvén, az értelmiségnek hivatása a társadalom alsóbb rétegeiben is terjeszteni. A protestáns iskolák puritanizmusa az erkölcsiség tekintetében közmondásos. De óvakodjunk tőle, hogy ez a puritanizmus ridegséggé fajuljon; mert akkor elveszíti vonzó erejét. Az erkölcsök egyszerűsége nem a piszkos külsőben, a cynizmusban, a durva szókimondásban áll. A becsületességgel, a tiszta erkölcscsel nagyon szépen összefér a simaság, a csínos külső. És most, kedves fiatal barátim, vegyék szívökre az elmondottakat. Mutassák ki az alma mater iránti szeretetöket azzal, hogy tanácsaim szerint viseljék magukat, hogy egykor büszkén mutathassunk az itt jelenlevő generatiora, mint a mely a protestantizmus szellemét nemcsak átértette, de azt a szellemet példányszerűen képviselte is. S ezzel az 188

8/

9. tanévet megnyitottnak nyilvánítom.» Mindjárt a tanév kezdetén ritka örömünnepet ült főiskolánk tanári kara ós ifjúsága. Négy tanártársunk negyedszázados működésének évfordúlój át. A jubilánsok szerénységét s minden ünnepeltetéstől való idegenkedését ismerve, igazi puritán, de annál szívélyesebb módon fejeztük ki irányukban ragaszkodásunkat és tiszteletünket. Nekem jutott a szerencse, hogy őket a köziskolai széken tanártársaim nevében üdvözöljem, mindeniket úgy is

; mint tanárt, úgy is, mint embert röviden jellemezvén. ORBÁIS' JÓZSEF, mint sok tanulságot magában rejtő önéletrajzából olvassuk, a tudománynak legkülönbözőbb ágait kiüti-