Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1888
ii liatuak bennünket arra nézve, liogy egész biztossággal megállapíthatnék a magyar államnak a kulturális szükségletekhez való hozzájárulási arányát; de a hiányos adatkészlet alapján is jelezhetjük, hogy az állam a közoktatás érdekében alig tesz többet, mint amennyit a minimális követelmények szerint tennie kell. Az országos statisztikai hivatal által 1888-ban kiadotl évkönyv adatai szerint ugyanis az állam a közoktatásügyi kiadásoknak körülbelől csak egynegyedrészét viseli, úgy hogy a közoktatás terhének 3/ 4-része a társadalom s a társadalmi érdekkörök közt első sorban a felekezetok, specialiter a protestáns felekezetek vállaira nehezedik. Ha a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 18<i8-iki költségvetését összehasonlítjuk az 1888-ikival, s lia tudomásul veszszük, hogy míg 1868-ban, tehát az első alkotmányos budgetben a rendes egyházi és közoktatási szükségletek 1.340,400 frtban irányoztattak elő: 1888-ban, tehát húsz év múlva, ugyané czímen az előirányzat 6.590,107 frtra rúgott: a haladást kétségtelenül el kell ismernünk. Mindamellett még az a hotodfól millió is nagyon csekélynek fog feltűnni, ha azt az államigazgatás többi ágainak kiadási tételeivel összehasonlítjuk, mely esetben arra a szomorú eredményre jutunk, hogy az összes állami kiadásoknak alig 2 százaléka esik még ma is az összes közművelődési és közoktatási ügyekre. Eme szomorú tapasztalattal szemben hiába hivatkoznak némelyek hazánk szegénységére; mert Magyarország a természettől gazdagon el van látva mindazokkal az erőforrásokkal, melyek belügyeinek fejlesztéséhez szükségesek. Nem az erőforrások hiányában tehát, mint inkább azoknak helytelen irányban való fölhasználásában s a rosz gazdálkodásban kell keresnünk a közoktatás elhanyagolásának okát. Bármi legyen is azonban az ok: a tény tény marad, hogy a magyar állam sem most nem képes, sem a messze jövőben nem lesz képes nélkülözni a közoktatás terén a társadalom támogatását.