Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
85 úgy a fokozatos átalakulási folyamatokat s a hűbériség hadi jelentőségét részletesen kimutatni. A hűbériség hatásánál az egyes intézményekre szerző Kővári értekezését használja, az ott elmondottakat veszi át, sok helyt oly részeknél is, melyek nem állhatnak meg egészen. így, mint ismeretes, a hűbériségnek s az annak nyomában járó lovagvilágnak a családi életre nem mindenben volt kedvező hatása, sőt a hűbéri kötelék a házasságjogban a szabadságot sokban korlátolta s számos visszaélésnek is volt okozója. Áttér ezekután a szerző hazánk Szent István előtti korának rövid történetére. Ezt bátran mellőzhette volna, elég lett volna, ha a királyság szervezését s megalakulásának közvetlen előzményeit ismerteti, de ha már az ős magyar nemzeti szervezet képét akarta adni, fel kellett volna használni az ide vonatkozó becses forrásműveket, „a magyar honfoglalás kútfőit“ azon becses gyűjteményes művet, melyet legutóbb az akadémia adott ki. Konstantinos Porphy- rogenetanak a népsuverainitas felismeréséről szóló tudósítását a keleti irók ettől eltérő felfogását s ha már a kazárokat említette, az itt fennálló khagán állását is ismertetnie kellett volna. Ezek hiányában a kép csak töredékes és tökéletlen maradt, annyival inkább, mert szerző az ős-alkotmányra vonatkozó eltérő jogtörténeti felfogásokat sem vonta vizsgálódásai körébe. A Szent-István-féle állam és társadalmi szervezet előadásánál helyesen mondja a szerző, hogy ennek előmintájáúl Nagy Károlynak a frank állam szervezésénél szereplő eszméi szolgáltak, de midőn a frank és magyar állami organisatióról beszél, nemcsak a hasonlóságokat, hanem a különbségeket is ki kellett volna mutatnia. Ha Hajnik művét behatóbban olvasta volna, nem mondaná, hogy Nagy Károly a törzsi életet megszüntette (63. lap), mert ő a Gaukot nem oszlatta fel, hanem csakis királyi kinevezéstől függő közegek útján hozta azokat függésbe a központi hatalomtól A nyugoti hűbéri királyság és a magyar közhatalmi királyság ismertetésével bővebben kifejthette volna a magyar királyság átruházott jellegét s Werbőczy- nek ide vonatkozó forrás-helyeit. Egyébiránt a munka e fejezete s a következőben előadottak, melyek a hűbériség hiányáról szólanak a Szent-lstván-féle szervezet virágzási korszakában az adomány és hűbérbirtok közti különbséggel foglalkoznak, aránylag a többinél sikerültebbnek mondhatók. Minél inkább közeledik azonban a szerző tulajdonképi tárgyához, a hűbér, ennek behatásának kutatásához, annál inkább kifárad és a munka utolsó két fejezete egészen felületes és hiányos
