Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
84 Nem csoda tehát, ha szükkörű forrás tanulmányai alapján szerző nem tudott behatolni a dolgok mélyébe s míg egyrészt túlságosan messziről kezdi a kérdés fejtegetését és szorosan a tárgyhoz nem is tartozó dolgokat is előad, másrészt épen a hűbéri irány behatásának vizsgálatánál hazánk alkotmányéletére egészen felületessé válik s a munka itt elsiettetté lesz. A 124. lapra terjedő dolgozat egy rövid bevezetés után, mely a magyar állam és jogintézmények önálló jellegének igazolását tartalmazza, mindenekelőtt Nyugat - Európa állapotának ismertetésével foglalkozik a középkor elejétől a IX. század közepéig. Fejtegeti itt szerző a germán, főkép a frank államalakulás sajátosságát és fejleményeit, a keresztyénség felvételét sok helyt találóan, a nélkül azonban, hogy a római és barbár világ közötti ellentéteket, másrészt az államalakulásnál fennálló dualismust közelebbről megvilágítaná. Szerző itt a 16. lapon megkockáztat olyan állításokat is, melyek egyáltalán meg nem állhatnak. így, midőn azt mondja: .épen a római birodalom abban leli bukásának egyik okát, hogy mivel minden a fegyverre, a fegyveres erőre volt alapítva, a meglevő cultura és művelődés nem haladhatott s magas fokra nem emelkedhetett.“ Nem kell bizonyítani, hogy a római kulturális, politikai és főkép a jogélet oly magas művelődésről tanúskodik, a minővel az ókor egyetlen népénél sem találkozunk, sőt, mint azt szerző is mondja, később a középkori államszervezők innen vették az alapúi szolgáló politikai gondolatokat, a római jog pedig a középkorban teljes vagy részletes receptio tárgya, mely néhol a nemzeti jogokat is egészen háttérbe szorította. Ellentétes és zavaros az is, a mit a 20. és 21. lapon szerző a Nagy Károly eszméinek fenmararadásáról előad. A hűbériségről szóló fejezetben Guizotnak a szerző által is idézett forrásművét bővebben kellett volna kihasználnia, ki kellett volna emelni az egyéni szabadság jótékony befolyását a társadalom átalakítására, az egyéni és helyi erők küzdelmét az egyetemes kötelékkel, a társadalmi körök önkormányzati tevékenységének kimunkálását. S ha már a hűbériség eredetének e nehéz és sokat vitatott kérdésnek elemzését is megkísértette — a mire nem volt feltétlen szükség — ismertetnie kellett volna legalább nagyjában a jogtörténészek idevonatkozó eltérő felfogását, főkép Brunner nézetét: a lovas hadszolgálatnak a frank birodalomba való beviteléről s nem a beneficiumból kiindulva fejtegetni a kíséreti köteléket, hanem épen a comitatust kellett volna Tacitus leírása alapján előadni s
