Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
Ö5 Bíráló jelentés. A Μ. T. Akadémia Kazinczy-díjára két pályamunka érkezett (.Kazinczy Ferencz mint ember és hazafi“), egy, melyet rövidség okáért a-val jelölünk, „A lelkes eljár ősei sírlakához“ stb.; egy, melynek b jelet adok, „Kénytelen vagyok megváltani“ kezdetű jeligével. Általánosságban tekintve mind a két munka egy úton halad: Kazinczy Pályám Emlékezetét s levelezését bányászsza, megszólaltatva helylyel-közzel egyéb ismeretes forrásokat is; mindegyik szedegeti s meglehetősen egyformán — a forrásokban található anyagot és aztán „vallásosság,“ „családi érzések,“ „szerelem,“ „barátság“ s egyéb, efféle rovatok alá sorolva igyekszik őket összeróni, a helyett, hogy egyik is a Kazinczy élete folyásának menetét követve csoportosítaná mondani valóit. Ez különben nem baj s inkább a szerkezet művészi feltételeinek rovására esik; hátrányosabb, hogy az összegyűjtött motívumok közűi egyik sem tudja kiválogatni a fontosabbakat, egyik sem emeli ki, a mi kiemelendőbb — s így a nagy ember képét egyik sem bírja kidomborítani. Közös sajátságuk az is, hogy az adatokat, nem igen fogadják kritikával, hogy egyik sem ismeri eléggé a Kazinczy korabeli európai divatos áramlatokat s ezeknek a Kazinczy lelki fejlődésére gyakorolt hatását. Külön választva aztán a két dolgozatot: az a Kazinczy vallásosságának természetét egyáltalán nem tudja biztos kézzel elemezni; szerelmeiről sokat beszél, de találó magyarázatukat megalkotni nem bírja; teljességgel hibásan ítéli meg Kazinczy és Baceányi viszonyát; a K. barátkozásáról szóló részben színtelenné válik és dicséretekbe vész. A harczoló Kazinezyt csupán egyik oldaláról látjuk, míg a mi ízléséről van mondva, félreértésekből származik. Nem lehet mondani, hogy K. azért volt igaztalan Csokonai iránt, mivel a szépet szerette; hanem mert eszth. iránya, gondolkodása eltért amazétól; irodalmi aristokratismusa is ezzel a sajátságos eszth. meggyőződésével és mintaképével áll kapcsolatban. A „corrigálás“-nak embere volt, igaz; de nemcsak azért, mivel munkaszerető és szorgalmas lélekkel volt megáldva . . . A δ-ben tagadhatatlanúl kevesebb az efféle tévedés. Azt mondja, hogy „furcsán érint bennünket“ Kaz. német (?) ruházata; hogy „csak Csökönéihez való viszonyát nem várnék,“ s aztán a correctióért való lelkesedését szintén munkaszeretetéből magya&
