Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
235 levele közé soroztassék. A római egyház eme tridenti végzésében - úgy látszik — a lutheri és a református orthodoxia is megnyugodott s tényleg ott áll a zsidókhoz írott levél ma is az uj-szövetség kánonikus iratai között, és pedig a fordításokban s ezek között a magyar bibliában is a „Szent Pál apostol“ neve alatt. A zsidókhoz írott levél a legrégibb kéziratoktól kezdve a legújabb fordításokig mindenütt 13 fejezetre van osztva; így az uj-szövetsógben levő apostoli iratokhoz viszonyítva, egyike a legterjedelmesebb ilynemű iratoknak. Általánosan hét főrészre szokták felosztani. Az első az élmeleti rész: tart az I. l-től a X, 18-ig ; a második, a gyakorlati rész pedig tart a X, 18-tól a Xlll, 25-ig, vagyis az irat végéig. Kezdődik annak a kijelentésével, hogy Isten legközelebb az ő fia által nyilatkoztatta ki magát, a ki nagyobb az angyaloknál, a régi kijelentések közvetítőinél, nagyobb magánál Mózesnél (I, 1 —III, 6). Ezután, de még közben is az igaz hitvalláshoz való ragaszkodásra buzdít, hogy elnyerhessék a megígért nyugalmat azok, akiknek az ígéret tétetett (II, 1—4. Ill, 1. 7.—IV, 16.). Majd szól a főpapságról. Fejtegeti, hogy mi a főpap ? Bizonyítja, hogy Krisztus: főpap, és pedig főpap, mindenek felett (V, 1—10.); figyelmeztet továbbá ennek a tannak mélyebb felfogására (V, 11.—VI, 3.). Azoknak, akik egyszer megvilágosíttattak és részeseivé lettek a szent léleknek, — ha egyszer elesnek, lehetetlen lesz újból a megtérésre megujúl- niok. Szerző azonban meg van győződve a felől, hogy azokat, a kikhez ő most beszél, nem kell ilyentől féltenie, mert hiszen ők munkások a szeretetben; szolgáltak s szolgálnak állandóan a szenteknek. Fődolog az, hogy erősek legyenek a reménységben» mert hiszen Isten esküvel is megerősítette azt, hogy hű marad az ő Ígéretének örököseihez (VI, 4—20). Ezután következik a fő bizonyítás, a mire már II, 17. Ill, 1. IV, 14. V, 6. 10. VI, 20- ban is tett megelőző észrevételeket, hogy t. i. Jézus Krisztus az igazi, a mindenek felett való főpap, a Melchizedek rendje szerint; az uj-szövetség közbenjárója, a ki nem bakok és borjúk vérével áldoz, hanem a saját vérével; aki nem kézzel csinált templomnak szentélyében mutatja be áldozatát, hanem magában a mennyben; nem is évenként ismétlődőleg, hanem csak egyszer mutatta be magát Isten előtt, áldozatúl. A papok áldozatai sohasem képesek eltörűlni a bűnöket, azért ismétlődnek azok, szinte a végtelenségig, egymásután; Krisztus azonban egykori áldozatával örökre tökéletesekké tette azokat, a kik megszenteltetnek s egyszeri hathatós áldozása után örökre odaült az Istennek jobb-
