Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
236 jára (Vil, 1—X, 18·). Ezek után egy'egész sorozat intelem következik (X, 19.—Xlll, 19.), félbeszakítva a ΧΙ-ben feltüntetett példák által az ó-szövetségi hitbajnokokról, a kik hit által nyerték meg az Isten tetszését; hit által vittek véghez nagy dolgokat; hit által lettek erősekké, bátrakká és kitartókká a küzdelemben. Befejezi végre az egészet egy kettős záradék (Xlll, 20—21; 22—25.) * * * Az uj-szövetségi kánonban levő, u. n. apostoli levelek külalakjának tanúlmányozása közben többször felmerült már az a kérdés, hogy vájjon ezek az iratok formális levelek-e csakugyan, vagy csak egyes, rövidebb, hosszabb értekezések, hittani fejtegetések, intelmi beszédek? E tekintetben különösen megakadt a kritika szeme a zsidókhoz írott levélen. A XIX. század második felében nekilendült kritikai vizsgálódás — eltekintve attól a szigorú magatartástól, a mivel mindenféle hagyomány iránt viseltetett — tagadhatatlanul nyomós érvekkel és addig figyelemre nem méltatott belső bizonyítékokkal állott elibe annak a hagyományos felfogásnak, mely szerint a zsidókhoz Írott levél valamely ős keresztyén gyülekezethez intézett apostoli levél volna. Egész sereg azoknak az első rangú hisztorikusoknak száma, a kik az apostoli eredeten kívül az iratnak levélalakját is kétségbevonták. Valkenaer, Húg, Schwegler, Ebrard, Ewald, Baur—többé-kevésbbé abból a körülményből indúlva ki, hogy a zsidókhoz Írott levélnek sem címirata, sem megszólítása nincs; következtetve továbbá az egész irat rhetorikus hangjából: valami szónoki művet, írott beszédet láttak benne s azt tartották, hogy csak később toldatott az meg az apostoli levelekben szokásos üdvözlő és intelmi záradékkal. Van Manen1 hasonlóképen odanyilatkozik, hogy „valamint oly sok a Pál apostol uj-testamentomi levelei közűi, úgy a héber levél is inkább valami értekezésre, mint levélre emlékeztet.“ Jülicher,1 2 a ki pedig „valóságos levélnek“ tartja a zsidókhoz Írott levelet, ugyancsak kénytelen elismerni, hogy a levél bevezetésén nem igeu látszik meg a levél-styl; és a szerzőnek igen sok olyan reflexiója van, a melyből az vehető ki, hogy nem valami megbatározott olvasónak vagy olvasóknak beszél. Tény az, hogy ez új-szövetségi iratnak sok helye ellene szól a levélalaknak, de el kell ismerni azt is, hogy jó része meg 1 Handleiding voor de oudchristelijke letterkunde. Leiden. 1800. 59. 1. 2 Einleitung in das neue Testament. 1901. 118. 1.
