Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901
77 Maga a vállalkozás, a munkakedvről való bizonyságtétel s a küzdő porondon való megjelenés, a melyekhez az említett olvasgatás, jegyzetkészítés, adatgyűjtés sorakoznak, mint olyan jelenségek, a melyeknek annyi a mennyi értékük mindenesetre van. Különösen az adat-gyűjtést minősíthetni olyannak, a melyért a szerző elismerést nyerhet, de ennél is van egy igen kifogásolható eljárása, az nevezetesen, hogy forrás, hivatkozás és jelzés egyetlen-egy sincsen ! Tudományos színezetű munkákban ez sokat jelentő hiány és fogyatkozás 1 Hogy mindez együttvéve sem elegendő arra, hogy a szerzőnek a pályadíjat kiadni véleményezzük, ez egészen természetes dolog. Dr. Tüdős István. Az 1901/2. évi nagyobb Vay-dijra (67 korona 20 fill.) ismételten „ Varga István, Sebestyén István és dr. Ballagi Mór, mint isagogusok“ czimű pályatételt tűzte ki az akadémiai tanári kar. Azért ismételten is, mert erkölcsi lehetetlenségnek tartotta, hogy két év is elfolyhasson olyan a sárospataki főiskola életében, a melyben ennek theol. akadémiai ifjúsága érzéketlen maradjon egy olyan pályatétel iránt, a mely szegényes theológiai, közelebbről exegetikai irodalmunk három kiváló képviselőjével kívánja a mélyebbre törekvő tanítványainkat foglalkoztatni és saját verejtékezésük árán mennél alaposabban megismertetni. Az egész pályatétel csupán 3—4 műre szorítkozik, a mely mind magyar, az édes magunk irodalmának terméke. Megértéséhez, méltatásához nem kell egyéb, mint nemes jó akarat azoknak szorgalmatos, figyelmetes átolvasására, némi isagógusi tudás azok ösz- szeméréséhez s a külföldi és hazai isagogikai irodalomból annyi ismeret, a melylyel a jelzett termékek helye az isagogikai fejlődés történetében megjelölhető. Ezt a munkát is nagyban megkönnyíthette volna a pályázóra nézve saját theológusi előkészűltsége. Kétszeri édesgetés után — tekintettel a komoly munkásság iránt való szeretetnek országos meglohadására — fogadjuk örvendetes jelenségképen, hogy a 2-dik kitűzésre akadt legalább egy theológus ifjú, a ki a pénznek szerelméért-e, a koszorú dicsőségéért-e, az önképzés magasabb ihletéből-e : elszánta magát a minden különösebb fegyverzetet előre kizáró pályatétellel való megbirkózásra. Jeligéje : „A betű megöl, a lélek megelevenít — kellemetes biztatás arra, hogy nem közönséges, nem hétköznapi érdek és gon
