Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901
10 becsülik, csak annak hódolnak, nagynak csak azt tartják, a ki minél kevesebbet tanul s mégis mindenkor tud ; a ki istenadta erős elméjével, erőfeszítés nélkül is, szinte játszva éri el a sokak által irigyelt eredményt; ellenben azt, a ki bár kevesebb istenadta talentummal, de megfeszített szorgalommal, éjét, napot egyesítő kitartással küzd az eredményért, Isten áldásáért, megmosolyogják, kigunyolják, sőt megvetik. Nem igy, nem igy, nemes tanuló ifjúság nem így ! Mert a kitartó szorgalom erős akaratra mutat és ez nem kisebb ajándéka az Istennek, mint a jó, könnyű felfogás; nem kisebb az, sőt még nagyobb, mert mig emez léhává és elbizakodottá, amaz kitartóvá, önfegyelmezővé növeli az ifjút s mig amannak könnyen szerzett tudomány-kincsére az áll, a mit megint a közmondás beszél : „könnyen jöttél, könnyen mentél, a hogy jöttél, úgy elmentél": addig emez állandóan bírja is azt, a mit kitartó munkával szerzett ; amazokból lesznek az életben a kötelességeket hanyagoló, kényelmes emberek, emezekből a kötelességtudók, a lelkiösméretesek ; amazokból a gáncsolok, emezekből az alkotók. Itt hát az ideje, nemes tanuló ifjúság, hogy ez a káros és kóros irány, a közszellemnek ez a ferde kinövése eltávolíttassék ; itt az ideje, hogy az ifjúsági közszellem e tekintetben is a tanári kar közszellemébe beilleszkedjék, abba a közszellembe, mely örömestebb nyújt pálmát és elös- merést a kitartó szorgalomnak, mint a talán tüneményes, de egyúttal felületes csillogásnak. Igazítsák meg a közszellemnek e ferde irányát s így illeszkedjenek be tanulmányi tekintetben a főiskola közszellemébe ! De van megigazítani való erkölcsiség tekintetében is, nemes tanuló ifjúság ! A nyers indulatok, durva kedvtelések kora, — Istennek hála! — rég elmúlt már s nem ösmerős, még kevésbbé uralkodó már az ifjúság életében ; nemesebb ízlés, tisztultabb, mi- veltebb erkölcsi felfogás vonult be az ifjúsági közszellembe ; de bevonult azok mellett több kóros irány is, az erkölcsnek és jellemnek több beteges kinövése. Ott van már az Önök közszellemében is a mai kor élvezet-szomjas iránya, a tiltott, vagy túlzott kedvteléseken való kapkodás s mellé azaz ügyeskedés, mely a mohóságot leplezgeti ugyan, de annál rejtettebb utakon, annál mesterkél- tebb eszközökkel igyekezik kielégíteni s ráadásúl jön az őszinteséghiány, a jellemnek az a betegsége, mely a becsületes, férfias be- ösmeréstől, a felelősségérzettől idegenkedik. Káros, kóros, átkos egy irány ez, nemes tanuló ifjúság s ha ezt még idején el nem távoz- tatják, végképen megronthatja köztük az erkölcsi közszellemet. Ez «
