Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901
20 az irány nekünk, az Önök tanárainak nem irányunk; az ilyen köz- szellem nem a mi szellemünk és a főiskoláé se volt az soha, mert ez mindig a komoly, szigorú erkölcsiségnek, a kálvinista puritánis- musnak szellemét szolgálta s azt szolgálja ma is. Állítsák hát vissza Önök ezt a közszellemet maguk között az erkölcsiség terén s így illeszkedjenek be e tekintetben is a főiskola közszellemébe ! Végül csak egyet még ! A tanulói pálya, melyet Önök itt, a főiskolában megfutnak, szellemi, erkölcsi téreken halad ugyan, de eszközei részben anyagiak. S hogy az anyagi eszközök bölcs fel- használása, az azokkal való okos gazdálkodás mennyire összefügg mind a tanulmányi előhaladással, mind az erkölcsi jellemmel s általán a közszellemmel, mi sem mutatja világosabban, mint az, hogy ez egymagában is megrontója lehet mind az előhaladásnak, mind a közszellemnek. De legvilágosabban mutatja ezt az a vészes irány, a mely már az Önök közszellemébe is beékelődött, nemes ifjúság. Rósz gazdálkodás folyik Önök között szinte az egész vonalon. Azokkal az anyagi javakkal, a melyeket szülőiktől, e főiskolától kapnak, vagy a melyeket önmaguk szereznek, sokan, igen sokan visszaélnek, könnyelmű költekezésbe, tékozlásba merülnek. Hát nem tudják azt Önök, nemes ifjak, hogy hová vezet ez az út itt az iskolában, de még inkább ott kinn az életben ? Itt az iskolában tanulmányaik, életfentartásuk fennakadásához látszólag, de valóban a jellem megromlásához, a könnyelműséghez és lelkiösmeretlenség- hez. A már itt megromlott ifjú még romlottabb lesz kint az életben, az életnek százszorta nehezebb, ezerszerte csábítóbb viszonyai közt és mig itt, az iskolában csak a szülék, csak az iskola javait téko- zolta el, ott kint hozzányúl a másokéhoz is s oda kerül az erkölcsileg elzűllöttek, a törvény által megbélyegezettek, a társadalomból kiűzőitek közé... El hát e vészes iránytól, nemes tanuló ifjúság, el a közszellemnek e megtévedésétől, mert ez nem szelleme ennek a főiskolának, a mely azt akarja, hogy Önökből egyénenként és összesen jellemes emberek legyenek, a kik egytől-egyig emberül állják meg a helyüket ott kint az életben gazdálkodás, takarékosság tekintetében is. Igen, tanulják meg e főiskolától, hogy a vagyon, a takarékosság is kitűnő eszköze a jellemképzésnek ; tanulják meg e főiskolától az anyagi eszközökkel való okos bánásmódot, a takarékosságot, a gazdálkodást, e főiskolától — mondom — mely éppen ennél a jellemvonásnál fogva van abban a helyzetben, hogy midőn önmagát fenntartja, Önöket is dajkálhatja. De épenezért kérem Önöket, hogy e tekintetben is illeszkedjenek be a főiskola közszellemébe.
