Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901
17 és éneklés után Novak Lajos főiskolai lelkész imádkozott, a Gondviselés megáldó, megsegítő kegyelmét kérvén a főiskolára, annak tényezőire. Aztán még egy énekvers után Novák Lajos akadémiai és közigazgató tartotta meg évnyitó beszédét. Üdvözlő és intő beszéd volt ez különösen az ifjúság egészséges közszellemének ápolása érdekében, melynek eszközei, szerinte, a tapasztalt kóros szokásokkal, a szorgalom-, őszinte, tiszta erkölcsiség- és gazdálkodás hiányaival szemben az ernyedetlen kitartás, a nyílt, titkot nem kereső, nem ismerő erkölcsi élet és a szigorú gazdálkodás. Beszédét, régi szokás szerint, egész terjedelmében közöljük. Nemes tanuló ifjúság! Szeretett tanítványaink! A tanári kar nevében szívből köszöntöm Önöket az új iskolai év kezdetén. Köszöntőm szíves „Isten hozottjai ; köszöntőm azzal a fohászszerű óhajtással, hogy bemenetelök ebbe az új esztendőbe Istentől megáldott legyen, legyen áldott majd kimenetelök is ! Ebben az ünnepélyes pillanatban, midőn szívünk-lelkünk az áhitat érzelmeiben ringatódzik még, nem is üdvözölhetem Önöket mással, mint ismételt áldáskivánással ; nem üdvözölhetem mással, mert hiszen a munkálkodás, a melyet most együttesen kezdünk, nem egyeb, mint folytonos áldáskeresés, így hát folytonos istentisztelet. Előhaladás, siker, eredmény, boldogulás, mind oly fogalmak, a melyek csak alkatrészei az áldás fogalmának. Ezért mondja a közpéldabeszéd : „Emberé a munka, Istené az áldás.“ Nemes tanuló ifjúság ! Isten áldását más úton, mint az Isten útjain, más eszközökkel, mint istenes, ha úgy tetszik becsületes, nemes eszközökkel keresni nem szabad. Azt nem mondom, hogy nem lehet más úton és más eszközökkel is ; ámde akkor azt is ki kell itt nyomban mondanom, hogy az igy elért eredmény nem is áldás s még kevésbbé Istennek áldása. Lehet váratlan szerencse, lehet kiravaszkodott, lehet kierőszakolt eredmény, egy szóval martalék; de erre, ne feledjék Önök, megint a közpélda-szó mondja ki az igaz ítéletet: „Ebül gyűlt szerdéknek, ebül kell elveszni“; és éppen- ezért, mi, az Önök tanárai nemcsak tanítjuk Önöket, hanem ítéljük is s hogy igazán ítélhessük, igaz útakon vezetjük, igaz eszközökkel támogatjuk; a szerencse-vadászatnak, a könnyelmű boldogulásnak útjait pedig gondosan eltorlaszoljuk. Igen, mórt mi Önöket nemcsak tanítani, hanem nevelni is akarjuk. Arra törekszünk mi, hogy Önö2
